Az Orbán-kormány elmegy a falig, hogy elérje: az Európai Unió úgy ossza a támogatásokat a tagállamoknak, hogy közben eszébe se jusson vizsgálni, az adott ország demokratikusan működik-e, betartja-e a jogállamiság alapvető követelményeit. Főleg akkor ne, ha ennek eredményétől függ, hogy elzárják-e az uniós pénzcsapokat. Ha nem az uniós támogatások folyósítása függne attól, hogy miként értékelik Brüsszelben az itt évek alatt kiépült rendszert, akkor Orbánék nem foglalkoznának vele, hiszen a kormányfő maga nevezte illiberális demokráciának azt, amit létrehozott. Márpedig ezt az illiberális jelzőt nyugaton nem a klasszikus – fékeken és ellensúlyokon alapuló – parlamentáris demokráciára használják.
Az Orbán-rezsimről már nem sokkal a 2010-es kétharmados választási győzelme után kiderült, hogy nem tartja be a jogállamiságról Európában vallott alapelveket. Emlékezzünk csak arra, hogy 2010-ben visszaható hatályú jogszabállyal adóztatták meg a végkielégítéseket. Hosszú időbe telt, míg az Alkotmánybíróság pontot tett a jogállami ámokfutásuk végére. De ma is léteznek hasonló, jogállamiság szempontjából is kételyekkel illethető ügyek. Ilyen például a Magyar Evangéliumi Testvérközösség egyházi státusa rendezésének kérdése, vagy az alkotmánysértő módon nehéz helyzetbe hozott rokkant nyugdíjasok ügye. Mulasztásos alkotmánysértésnek hívják, ha az Országgyűlés szándékosan nem tesz eleget az Alkotmánybíróság ítéletének. Jogállamban – ahol a jog uralma érvényesül – ez nem történhetne meg.
Mint ahogy az sem fordulhatna elő, hogy az uniós forrásokat a nemzeti tőkésosztály új tagjainak, a kiszemelteknek a gazdagítására használják fel, közbeszerzési eljárásoknak álcázott gyanús pénzosztó mechanizmusok segítségével. Egyébként éppen ezek a kedvezményezettek hozták létre, illetve pénzelik azokat médiacsoportokat, amelyek az Orbán-rezsim hatalommegtartó céljait szolgálják – lényegében tehát uniós forrásokból lett megteremtve ehhez a szükséges „alkotmányos költség”.
Mindenki tudja: a sajtó, ha nem gyűri teljesen maga alá valamelyik politikai csoport, képes a demokrácia fennmaradásán őrködni. Minél nagyobb arányban fosztják meg a szabadságától, hatalmi, illetve piactorzító eszközökkel, így például a hirdetési forrásoktól való elzárással, annál kevésbé képes betölteni ezt a funkcióját.
Amikor az elmúlt napokban Vera Jourová, az Európai Bizottság alelnöke arról beszélt egy interjúban, hogy ijesztőnek tartja a magyar sajtóban tapasztalható állapotokat, mert a magyarok nagy többsége már nem kap olyan tájékoztatást, ami alapján valós képet alkothatna az ország tényleges helyzetéről, nagyon fontos problémáról beszélt. Ha ugyanis a polgárok a kiegyensúlyozott tájékoztatás helyett csak a propagandához jutnak hozzá, akkor végső soron ez a tiszta választásokat is lehetetlenné teszi. Az Európai Bizottság mind a 27 tagállamban felmérte a demokrácia állapotát, és az erről szóló jelentés alapján döntenék el, hogy mely országokban elfogadható a jogállamiság állapota, illetve melyekben nem. A jelentés alapján döntenének a következő pénzügyi ciklusban a támogatások kifizetéséről és a koronavírus elleni védekezéshez biztosított mentőcsomagból való részesedés januártól esedékes folyósításáról is.
Az Orbán-rezsim jó okkal tartott attól, hogy a jelentés ránk nézve lesújtó megállapításokat tesz. A dokumentum több ügyben is elmarasztalta a hazánkat. Például a bírói függetlenséget érintően, valamint a korrupció és a sajtó helyzete miatt. Éppen ezért támadta meg a magyar igazságügyi miniszter, majd a kormányfő is – mintegy megelőző csapásként, hitelteleníteni próbálva – az Európai Bizottság alelnökét, lemondását követelve. Vera Jourová ugyanis egy interjúban azt mondta, hogy „az Orbán Viktor által szorgalmazott demokrácia nem illiberális, hanem egyszerűen beteg”. Orbán az Európai Bizottság elnökéhez írt levelében azt írta, hogy Jourová Magyarországot és a magyar embereket sértette meg, emiatt felfüggeszti vele a kétoldalú politikai kapcsolatokat.
Vera Jourová kijelentései valóban sértőek lehetnek a kormány számára, ugyanakkor Magyarország és a magyar emberek érdekeit nem sértik. Sőt, azt a legteljesebben szolgálják. Magyarország érdeke ugyanis az, hogy újra olyan jogállamként működjön, aminek állapotát bárki ellenőrizheti, és mi nyugodtak lehetünk afelől, hogy kiállja a próbát.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/40 számában jelent meg október 2-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/40. számban? Itt megnézheti!
