Ki ne venne részt egy olyan időutazáson, amelynek keretében időutazóink megmutatják akár csak a tíz évvel ezelőtti Orbán Viktornak, hogy hová jutott el 2020-ban!
Publicisztika
Gondoljunk csak bele, mit kellett kiállnia Horn Gyula legjobb magyarországi tanítványának ezen idő alatt.
„Jó, hogy nem azt az ócska eurovíziós micsodát kell már nézni. Nemzetkaratkerünknek ez a kipcsak világkupa az erős pistás birkaszemevő versennyel sokkal otthonosabb mulatság.”
2019 októberében gyökeresen új helyzet állt elő a magyar politikában, amire a miniszterelnöknek is feltétlenül reagálnia kell.
Orbán hadserege megérkezett Moszkva alá, a Tigrisek dübörgése félelmetes, Kocsis Máté azt üvölti, hogy rohamra, mert becsületük az éhség – de nincs erő a végső csapásra.
Jó, ha tudjuk, bárkiből lehet ellenség. Külső is, belső is. Vadászati idényben bárki célkeresztbe kerülhet.
Most, amikor már a bőrünkön érezzük a éghajlatváltozás negatív hatásait, jobban kellene ügyelnünk az energia- és benne az áramfogyasztásunkra.
Ellenerő híján ma is újratermelődhet mindaz, amit a legújabb kori magyar történelemben a lényeglátó elmék megláttak és leírtak: a Tiszák és Horthy korának anomáliái.
Ausztráliában évről évre hamarabb kezdődik a nyár, a bozóttüzek pedig pusztítóbbak, mint korábban, és ebben egyértelmű felelőssége van az ausztrál klímapolitikának.
Ha a kézilabdában is a Gothár-ügyhöz mérhető lendülettel fog majd a rendszer átalakításába, elsőként saját magát hozhatja kellemetlen helyzetbe.
Fogalmam sincs, miért épp Gesztesi Károly halála. De itt ülök vasárnap reggel ölemben a laptoppal, és nem tudom magam túltenni rajta.
Már a múlt századelőn létezett a magyarban a felugrálós kifejezés. Ez azt a vendéget jelölte, aki mindig indul, mégsem megy el.
Ha a miniszterelnök terve megvalósul, kettőezer-tizenkilenc az ellenzéknek bevitt kegyelemdöfés éve lett volna.
Fönn ült a Sedlovics Kaska a fán, a hátsó a kerítéshez közel. Csuklott. Szerda volt és nem voltak barátai.
„Páros napokon csak tömény, páratlanokon csak sör vagy bor. Semmi keverés. Ezt hívja a szakirodalom szétválasztó diétának.”