Maga Hornung Ágnes családokért felelős államtitkár jelentette be december közepén a Facebook-oldalán, hogy a kormány idén is megszívatja a legszegényebbeket azzal, hogy a január első napjaiban esedékes decemberi családi pótlékot már az év utolsó hónapjában, az ünnepek előtt utalja, postázza! Eszi, nem eszi, nem kap mást, akarja, nem akarja, megkapja! Az évekkel ezelőtti lelkesedés mára alábbhagyott, ma már nem jóteteményként tekintenek erre az ostoba intézkedésre azon periférián élő polgárok, akiktől a legnagyobb hálát várják el a minisztériumi plüssfotelben terpeszkedők, hanem inkább átokként.
Hogy mennyire nincs szinkronban Hatalom és népe, jól jelzi az államtitkár asszony piros felkiáltójeles bejegyzésében szereplő „januárban esedékes” szókapcsolat. Bárki írta is a pozitívnak szánt üzenetet, egészen biztosan nem járt még Magyarország peremvidékein, ahol az év végi ünnepek elmúltával egyszerre ront a szegényemberre a mikrohitelező cég házhozjárója a heti törlesztőért, a dermesztő hideg a téli tüzelő hiánya miatt és a kínzó éhség az utolsó ünnepről megmaradt morzsa elfogyasztása után…
A „januárban esedékes” életeket menthet, de szó szerint. És januárban, nem máskor! Olyankor maradnak a legkiszolgáltatottabbak pénz nélkül, amikor a legnagyobb szükségük lenne rá. És ne mondja senki, hogy a decemberit kellett volna félretenni, mert senki nem teszi félre, ha az ünnepi asztalra eggyel több rúd bejgli jut, vagy hajas babát, távirányítású kisautót kér a kisded a Jézuskától.
Az pedig csak hab a tortán, hogy éppen azok nevelik a népet az észszerű takarékoskodás ellen, akiknek ez lenne az egyik legfontosabb feladatuk. No persze, a fogyasztás nagy úr; és úgy tűnik, semmi sem drága azért, hogy tömött élelmiszerboltokat mutogasson a propaganda a híradóban. Tanulság nincs, csak kínlódás ilyenkor januárban. Halott hónap ez mindenkinek, csak mindenki másképp éli túl: a NER-oligarcha melegebb égtájakra magánrepülőzik, a szegényember meg várja február másodikát, amikor érkezik végre a tizen-huszonezer forintos „családi”…
