Börtönbiznisz, gyöngyöspatai kártérítés – valószínűleg ezekről lenne emlékezetes a mögöttünk hagyott év, ha a járvány nem írja át a miniszterelnök és a Fidesz kommunikációs háttérhatalma által 2020-ra rendelt napirendet. A migránsok helyett/mellett kipécézett „ellenség” ezt a támadást most megúszta.
A hazánkra is rátört járványba kezdetben mintha bealudt volna Orbán Viktor – a fideszes sajtó kifejezetten bagatellizálta a veszélyt –, hogy aztán az iskolabezárás ügyében fél nap alatt végrehajtott fordulatával tudomásul vegye az új helyzetet. Hamar megvolt a terv, hogy a járványt hogyan lehet egyfelől a hatalmi jogosítványok extrém kiterjesztésére, másfelől az ellenzék revolverezésére használni. Az ellenzék kiszolgáltatott helyzetét és belső viszonyait kiválóan illusztrálja, hogy tavasszal az volt a baj, hogy nem szavazta meg a korlátlan időre szóló teljhatalmat a kormánynak, ősszel meg az, hogy a korlátozott idejűt igen.
A miniszterelnök terve az ellenzék felmorzsolására a 2019-es dupla választási évben leginkább az önkormányzati választások miatt kudarcot vallott. Ezért most az önkormányzatok ellen indított kíméletlen offenzívát a járvány idején, pénzelvonásokkal sújtva őket, hogy így bizonyítsa be az ellenzék alkalmatlanságát. A bajba került fideszes irányítású települések járulékos veszteséget jelentenek, még ha igyekszik is részben kártalanítani őket. Az ellenzék elleni hadviselés része a választási szabályok újbóli átírása azzal a szándékkal, hogy egy listára kényszerítse a közös jelöltekben gondolkodó pártokat. Hátha Gyurcsány Ferenc ebben a konstrukcióban a Fidesz mellett tartja azokat, akik már csak jobb híján, befogott orral szavaznak rájuk
A járvány első hullámából kifejezetten jó állapotban jött ki a kormány, és a nyáron mintha el is hitték volna, hogy túl vagyunk a nehezén. Sajnos nem így lett, s azóta az elveszített emberéleteket és a gazdasági veszteségeket tekintve egyértelmű a járványkezelés kudarca. Arról, hogy az egészségügy hogyan bírja a folyamatos extra terhelést, nem lehet pontos képünk, mert a kormány rendészeti irányítás, információs zárlat alá vonta a rendszert. Alighanem most üt vissza az elmúlt évtizedek humán szférát elhanyagoló neoliberális kurzusa. A legmegdöbbentőbb, hogy a példátlan kihívás semmilyen innovációra nem sarkallta a hatalom birtokosait. Az irányított pénzszórás szünetmentesen zajlik. Az a tény, hogy a járvány megjelenése óta több pénzt csoportosították át sportra, mint egészségügyre, önmagáért beszél.
Ennél is nagyobb baj, hogy egyre nyilvánvalóbb: a magyar állam számos intézménye nem a közérdeket képviseli, hanem lényegében pártirányítás alá került. A járványügyi tájékoztatásra hivatott kormányzati honlapot elönti a propaganda. Egyre többször vetődik fel annak gyanúja, hogy egész egyszerűen nem megbízható az állami információszolgáltatás. Ez kritikus pillanatban ássa alá a közhatalom tekintélyét. A társadalom még mindig aggasztó mértékben szkeptikus a vírussal kapcsolatban, s egyelőre nagyon magas azok aránya, akik nem bíznak semmilyen vakcinában. Az állam tudatos gyengítését jelenti, hogy a kormány egyre több közfeladatot szervez ki a hozzá rendelt közvagyonnal együtt különféle, jellemzően a Fideszhez köthető magánszereplőknek. Részben ehhez, illetve a kormány által erőltetett „kultúrharchoz” kapcsolódik a Színház- és Filmművészeti Egyetem átszervezése körüli konfliktus, ahol kemény ellenállásba ütközött a hatalom.
2020-ban a miniszterelnöknek több vereséget is el kellett könyvelnie a nemzetközi színtéren. Hazárdjátékosként Amerikában minden tétet Donald Trumpra tett, így sok jót nem remélhet a demokrata Joe Biden adminisztrációjától. Az Európai Unióban itthoni közönsége kábításával szemben fontos háborút vesztett el: ha nem is a legkeményebb formában, de létrejött az új jogállamisági mechanizmus, összekapcsolva az uniós kifizetésekkel. A lengyelekkel közös vétófenyegetésével 25 uniós tagállamot zsarolt meg, amire éppúgy emlékezni fognak a fukar északiak, mint a mentőcsomag után kapkodó déliek. A Fidesz rúdja kifelé áll az Európai Néppártból, s ha ez nem lenne elég, a miniszterelnök emlékezetes körülmények között elvesztette régi harcostársát, legfontosabb brüsszeli emberét. Politikai rutinja ahhoz elég volt, hogy arcvesztés nélkül álljon itthon a hívei elé a vétó visszavonása után. Az ellenzéki csalódást az az irreális várakozás okozta, hogy az EU majd a magyarok helyett állítja félre Orbán Viktort. Tényleg elhitte bárki, hogy a miniszterelnök akár egyetlen eurócentet is kész kidobni az ablakon? Akárhogy is: az új mechanizmus alkalmazása 2021 egyik nagy témája lesz, a politikai szándék az EU részéről elég egyértelmű.
A magyar társadalom imponáló arányban uniópárti, ami a kormányzati propaganda korlátait is jelzi. Ez a tény behatárolja a kormányfő mozgásterét is. De addig, amíg a kritikus tömeg nem ébred rá, hogy nem lehet egyszerre az unió és Orbán Viktor híve, jók az esélyei a következő választáson is. Különösen akkor, ha az ellenzék az előttünk álló évben nem hozza be évtizedes lemaradását az alternatívaképzés terén. Nehéz és súlyos döntések várnak rá, elég itt a közös miniszterelnök-jelölt kiválasztására utalni, ráadásul nehezített pályán kell mozognia, erről a kormányfő gondoskodni fog. Ezzel együtt 2022 teljesen nyitott meccs. A járványhelyzet alakulásától az ellenzéki előválasztások megszervezéséig túl sok az ismeretlen az egyenletben, hogy bármit is jósolni lehessen.
Olvasna még Szerető Szabolcstól? Kattintson!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar 2021/1. számában jelent meg január 1-jén.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2021/1. számban? Itt megnézheti!
