A piac, a tőke és a technológia megváltó hatalma kapcsán kifejtett kritikai véleményekkel szemben egyre intenzívebben szerveződik a nyilvánosságban egy olyan álláspont, amely már nem pusztán vitatja a bírálat jogosságát, már nem pusztán azt próbálja bizonyítani, hogy a piac láthatatlan keze minden esetben a legjobb rendező. A világot mozgató tőzsde hívei az elmúlt években már nem pusztán rándítanak egyet a vállukon bármilyen felháborító céges működés láttán, mondván: „ilyen a kapitalizmus” – már nem adatokkal és példákkal próbálják bizonyítani, hogy bármilyen rendszerszintű problémára máris forradalmi megoldással készül a technológiai áttörés.
A hívők önigazoló mantráinak helyét fanatikusok dogmái veszik át. Nem pusztán az álláspontjukat védelmezik, nem pusztán a mindig jól működő piac nagyszerűségét bálványozzák, nem pusztán a szexi részvénytársaságokat nevezik meg az emberi lét legmagasabb értelmeként, de már azt is elvitatják, hogy bárkinek joga van az ő világnézetüktől eltérő véleményt nyilvánítani bármilyen ügyben, amit a piac máris nagyon jól szabályoz. Ezzel a megveszekedett tőkefundamentalizmussal szembesülnek mind azok a közgazdászok és bölcsészek, akik óva intik a nyugati civilizációt attól, hogy újra elsüllyedjen a szabályozatlan manchesteri kapitalizmusban.
Piacisten követői az utolsó világvallás hívei. Bukottnak látják a Bibliát és Marx Tőkéjét, bukottnak látnak minden valaha volt -izmust és spirituális útkeresést. Ezek helyére lép a megfellebbezhetetlen hit abban, hogy új messiások születnek Gates, Jobs, Musk és további cégvezérek személyében, akik megváltó kreativitásukkal átvezetik az emberiséget a válságokon, hogy többé ne legyen más dolga, mint önfeledten fogyasztani. Az istenemberek majd terraformálják a Marsot, majd helyreállítják a légkörben az oxigén és a szén-dioxid felborult egyensúlyát, majd kivonják a műanyagot az óceánokból, és majd elérik, hogy a véges mennyiségű erőforrás soha ne fogyjon el, s így a korlátlan növekedés az idők végezetéig folytatódjon – csodákat tesznek a legkülönbözőbb technológiai eszközök képében, és az emberi élet irányítását végre átadják a Hatalmas Piac földi helytartójának: a multinacionális cégbirodalomnak.
Az utolsó világvallás az ateizmus, a piacfétis és a technológiai optimizmus összeszervüléséből született – hívei megszállottak, akik megkérdőjelezhetetlen dogmákat vallanak, áhítatosan tisztelik szentjeiket és szentségeiket, nap mint nap világmegváltó mítoszok ábrándjaival és a paradicsomi jövő képzetével kelnek és fekszenek. Így bírják elviselni az emberi létezést spiritualitás és szellemi-lelki dimenziók nélkül. Csakhogy ha egy közösségből hiányzik az elemi humánum, a képesség mások különállásának elismerésére, az hosszabb távon mindig veszélyessé válik. A piachívők nem ismerik el, hogy kultuszuknak létezne bármilyen alternatívája, ez a fanatizmus pedig a maga futótüzéhez nemcsak az identitáspolitikában, hanem az emberi természetben is kellően száraz avart talál.
A fenyegetés kézzelfogható. A következő évtizedekben valamennyi nyugati társadalom szembenéz majd a mesterséges intelligencia Kína által diktált alkalmazásának kihívásával és az ebből fakadó emberi jogi dilemmákkal. Aligha kétséges, hogy egy olyan hadsereg, ahol nincs emberi tényező, ahol nincs vita sem a vezérkaron belül, sem a politikai vezetéssel, ahol a parancsokat a harcoló alakulatok habozás nélkül hajtják végre, a hagyományosan irányított fegyveres erőknél nemcsak hatékonyabb, de embertelenebb is. Az autoriter állam számára nyilvánvalóan vonzó lesz, ha a mesterséges intelligencia által vezetett hadseregek harctéri sikereiket a maiaknál nehezebben konvertálhatják politikai sikerekké. Ma már nem az a kérdés, hogy az intelligens algoritmusok hadrendbe állnak-e, mindössze az, hogy mit bíz rájuk az emberiség. Amilyen szélsebesen hódítja meg az emberi pszichéket az utolsó világvallás, abban a rohamos ütemben erősödik a társadalmakban az igény a felelősség áthárítására, s fokozódik a nyomás, hogy az ember helyett a gép hozza meg a kritikus döntéseket.
Ez a működés pedig átszivárog a mindennapi életbe. Ma még csak készülnek a bírósági algoritmusok, de máris javában működnek a Facebook és a You Tube robotcenzorai. A következő évtizedekben a Hatalmas Piacra, a Megváltó Mesterséges Intelligenciára, a Szent Racionalitásra és a multinacionális részvénytársaságok tévedhetetlenségének dogmájára hivatkozva egyre többen követelik majd a demokratikus viták lezárását. Mennyivel kényelmesebb a fogyasztás, ha minden fontos döntést egy olyan felsőbb hatalom hoz meg a fogyasztó helyett, amely többet tud róla, mint ő saját magáról! Mennyivel nagyszerűbb az a jövő, amelynek törvényeit többé nem választott képviselők vitái, hanem technológiai guruk kinyilatkoztatásai formálják!
Az utolsó világvallás hívei lemondanak az ember kozmikus rangjáról, lemondanak a demokrácia intézményrendszeréről, s lemondanak a szabadságról, mert szilárdan hiszik és vallják, hogy ennek fejében már itt, a Földön megvalósul a gondtalan és korlátlan fogyasztás utópiája. Nem tudnak nagyszerűbb jövőt elképzelni annál az ábrándnál, hogy a maga fogyasztói kosarának tartalmát mindenki korlátlanul kimerítheti a Hatalmas Piac teremtette Egyetemes Fogyasztói Kosárból. Kétségük sincs afelől, hogy az istenük jóságos. Kétségük sincs afelől, hogy aki életét neki szenteli, és sorsának felelősségét ráruházza, már ezen a világon üdvözül.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/13. számában jelent meg, március 26-án.
