A Human Rights Watch (HRW) arról számolt be, hogy a kínai kormány május 26-án mintegy hatvan észak-koreai disszidenst telepített haza erőszakos módon. Jang Szejul, egy az észak-koreai disszidenseket segítő dél-koreai szolidaritási szervezetnek a vezetője arról beszélt: különböző forrásokból, köztük a Dél-Koreában élő észak-koreai disszidensek családjaitól és helyi informátoroktól azt hallotta, hogy körülbelül kétszáz, a Csilin tartománybeli Baishan City Detention Centerben fogva tartott észak-koreai disszidenst repatriáltak Észak-Koreába. A kínai kormány következetes tagadása ellenére a nemzetközi civil szervezetek és a disszidensek családtagjai megerősítették ezeket a hazatelepítéseket.
Tavaly októberben a kínai kormány a nemzetközi közösség aggodalma és a dél-koreai kormány többszöri kérése ellenére mintegy hatszáz észak-koreai disszidens erőszakos hazatelepítését hajtotta végre. Kegyetlen dolog a disszidenseket állatokként elhurcolni, miközben őket is megilletnék az alapvető emberi jogok. A kínai kormány tudatosan küldi vissza ezeket a disszidenseket a börtönbe vagy még rosszabb sorsra, ami felér egy gyilkosságban való bűnsegédlettel és felbujtással.
Kína az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának állandó tagja, és aláírta a menekültek jogállásáról szóló 1982. évi egyezményt és a kínzás elleni 1988. évi ENSZ-egyezményt, ám az észak-koreai disszidensek erőszakos hazatelepítésével durván megsérti a nemzetközi emberi jogi normákat. Azonnal le kell állítaniuk ezeket a repatriálásokat az említett egyezmények 3. cikkével összhangban, amely kimondja, hogy „egyetlen állam sem utasíthat ki, küldhet vissza vagy adhat ki egy másik államnak olyan személyt, akiről alapos okkal feltételezhető, hogy kínzásnak van kitéve."
Az erőszakkal hazatoloncolt észak-koreai disszidensek többsége nő és kiskorú. Eddig több mint 35 000 észak-koreai disszidens lépett be Dél-Koreába, ezeknek nagyjából hetven százaléka nő, és többségük Kínában vált az emberkereskedelem áldozatává. A Kínában száz női disszidenssel készített interjúk alapján készült tanulmány szerint 17-en tizenévesen, 53-an pedig húszéves korukban lettek az emberkereskedelem áldozatai. Volt olyan eset is, amikor egy 13 éves lányt az anyjával együtt adtak el. Hihetetlen, hogy a XXI. században még mindig vásárolnak és eladnak embereket. Életüket, amelyet a családon belüli erőszak, a megvetés, a megaláztatás és a bántalmazás jellemez, nehéz szavakkal leírni.
Az élelmiszerhiánnyal küzdő észak-koreaiak számára az egyetlen lehetőség a túlélésre az, ha valahogyan átkelnek az Amnok vagy a Tumen határfolyókon, hogy átjussanak Kínába. Ezeket a nőket becsapták az embercsempészek, akik azt ígérték nekik, hogy egy hónapnyi kínai munkával megmenthetik az Észak-Koreában marad családjukat. Az ígérettel szemben évtizedeket töltenek egy idegen országban, és minden napjuk könnyek között, rabszolgasorsban telik. Az út, amelyen az elnyomás alóli szabadságot keresték, a halál útjává vált számukra. Nincs választásuk: ha kilépnek a rabszolgasorból, a kínai hatóságok kezébe kerülnek.
Kínának is biztosítania kell az alapvető emberi jogokat mindenki számára, túl az ideológián és a rendszeren. Az észak-koreai disszidensek erőszakos hazatelepítése sokuk számára kínzást és halált hoz. Kínának azonnal le kell állítania ezeket az erőszakos hazatelepítéseket, és megfelelő bánásmódot kell biztosítania a disszidensek számára. Egy nemzet nem működhet úgy, hogy számtalan embert a halálba kerget. Ez a barbár cselekedetet, hogy az észak-koreai rezsim megnyugtatása érdekében hazatelepíti a disszidenseket, mindenkinek el kell ítélnie. Véget kell vetni az atrocitásoknak, a világ polgárainak fel kell lépniük ezen embertelen bűncselekmények ellen. A nemzetközi közösségnek erőteljesebben kell összefognia, hogy követelje ennek a gyakorlatnak a megszüntetését. Lehet, hogy egyedül a szavunk gyenge, de ha sokan vagyunk, messzire hallatszik.
Kang Dongvan, a Dong-A University professzora
