Július 1-től Magyarország, no meg persze Orbán Viktor párt- és kormányfő tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztét. Ez alkalomból a miniszterelnök körbeutazta fél Európát, tárgyalt mindenkivel, aki számít, meg telenyilatkozta a hazai és nemzetközi sajtót, hogy micsoda fantasztikus tervei vannak. Elsősorban is versenyképessé kell tenni az uniót, mondja az, aki a magyar gazdaságot sem tudja rendben tartani, ahol Európa-bajnok volt az infláció, ahol márciusban elértük az éves hiánycélt, ahol a legalapvetőbb állami feladatokat (az egészségügyet, az oktatást, a nyugdíjak értékállóságát, a hátrányos helyzetűekkel való szolidaritást, az esélyegyenlőség megteremtését) sem sikerül megoldani, viszont ahol mértéktelen a korrupció, és ahol a rokonok és cimborák lettek pár év alatt multimilliárdosok.
– Magyarország igyekszik meggyőzni az európai társállamokat arról, hogy az egészséges verseny eredményezhet nagyobb növekedést – mondja az, akinek vezetése alatt a már említett családi-haveri kör lényegében mindenféle verseny nélkül, az állami tenderek, közbeszerzések révén jutott sok milliárdos extraprofitokhoz. És az beszél egészséges versenyről, aki egész ágazatokból szorította ki a nemzetközi versenytársakat, hogy ismét monopolizálja azokat, no meg akinek holdudvarában bevett gyakorlat, hogy „visszautasíthatatlan ajánlatokkal” szereznek meg sikeres vállalkozásokat. És az beszél egészséges versenyről, akinek jószerével nincs is piackonform intézkedése, csak politikai termékei vannak, mint például a „rezsicsökkentések”, ársapkák, kötelező akciózások vagy manapság az üzemanyag-forgalmazók vegzálása és fenyegetése.
– Magyarország gátat akar emelni az illegális migráció elé – írja a Financial Times hasábjain az, aki – miközben lassan évtizede riogatja a magyarokat és gerjeszt bennük idegengyűlöletet – félmillió vendégmunkást tervez behozni az országba, ráadásul nem is a hazai cégek, hanem a kínai és koreai akkumulátor gyárak szükségletei miatt.
Mindezek mellett Orbán Viktor szemrehányóan ismételgeti, hogy szerinte a főbb uniós tisztségeket a mainstream pártok egymás között osztották el, és hogy ez – megint csak szerinte – megcsalása a választóknak. Mondja ezt az, aki úgy szabta át a magyar választási törvényt, hogy adott esetben a választásra jogosultak harmadának voksaival a parlamenti helyek kétharmadát szerezhette meg…
Az persze tudjuk, hogy miniszterelnökünk sosem szenvedett önbizalomhiányban, de azért az talán még tőle is túlzás, hogy egy sor olyasmiben kíván irányt mutatni az egész uniónak, amely területeken elégségesnek se nagyon nevezhető a teljesítménye. Nem is tudom, miért, de nekem minderről az jutott eszembe, hogy amikor az ifjú Molnár Ferenc szerelmi bánatában (szerencsére sikertelen) öngyilkosságot követett el, meglátogatta őt a kórházban barátja, Bródy Sándor, aki elkezdte kioktatni Molnárt, hogy hogyan is kellett volna sikeresen öngyilkolnia. Molnár egy darabig hallgatta, majd közbevágott: „Öngyilkossági ügyekben csak olyantól fogadok el tanácsot, akinek már egyszer legalább sikerült!”
Talán jó lenne, ha az uniós állam- és kormányfők megismernék ezt a kis anekdotát.
