Még soha nem köszönhettek ennyire sokan ennyire sokat ennyire keveseknek – Winston Churchill e szavakkal állított emléket az angliai csata vadászpilótáinak, akik hősiesen szálltak szembe a szigetország megszállását előkészítő Luftwaffe légierejével. A szavazatok újraszámlálásának eredményére várva abban bíztam, hogy a fenti mondással ünnepelhetem Vitézy Dávid szoros győzelmét. Helyettem most Karácsony Gergely hívei, Budapest további erődítésének elkötelezettjei mondhatják el ugyanezt, akik tényleg elhiszik, hogy Vitézy Dávid éppúgy a Fidesz jelöltje, mint Szentkirályi Alexandra, Orbán Viktor pedig az ő segítségükkel akarta átverni a budapestieket, hogy végleg megfossza őket a szabadságuktól – hajszálon múlt, hogy ez nem sikerült neki.
Az újraszámlálás nyomán a szavazatkülönbség háromszázhuszonnégyről negyvenegyre csökkent, de továbbra is Karácsony Gergely a győztes: 371 578 budapesti szavazott rá, szemben Vitézy Dávid 371 537 szavazatával. Ez a 0,005 százalékos különbség kisebb, mint amivel George W. Bush megnyerte a 2000-es amerikai elnökválasztást. Akkor Floridában Bush 2 912 790 szavazatot kapott, míg ellenfele, a környezetvédelmi aktivizmusáról ismert demokrata Al Gore 2 912 253-at. Az ötszázharminchét szavazatnyi különbség akkor a közel hatmillió szavazat 0,009 százalékát jelentette.
Bár a budapesti érvénytelen szavazatokat újraszámolták, a jogegyenlőség elve mindenképpen sérült azzal, hogy a választók nem egyforma lapokon szavazhattak: volt olyan szavazókör, ahol a visszalépő Szentkirályi Alexandra neve vastag filctollal, és volt olyan is, ahol hajszálvékony Rotring ceruzával lett áthúzva. Ha az ellenzéki közönség ugyanolyan következetesen kérné számon a neki kedvező kimenetelű jogsértéseket, mint az Orbán-rendszer működésének mindennapos jogtiprásait, akkor ez az eset rotringgate néven vésődne be a hazai politikatörténetbe.
Nem véletlenül érzi Karácsony Gergely maga is, hogy a szavazási anomáliák kíséretében megszerzett negyvenegy szavazatnyi különbség mindössze papírvékonyságú legitimitást biztosít számára, ezért támadta meg a választási eredményt a Kúrián megismételt választást szorgalmazva. Arra hivatkozik, hogy a szabálytalanságok miatt nem lehetett maradéktalanul meggyőződni a többség akaratáról – csakhogy ez a lépése sem más, mint a tőle megszokott álnok képmutatás, vagy ahogy a saját önjellemzésével megnevezte: füllentés. Egyrészt jól érzi, szinte esélytelen, hogy a Kúria a választás megismétlésére kötelezze Budapestet (el is utasította a beadványt – a szerk.), másrészt amint arra Vitézy felhívta a figyelmet: Karácsony a lemondásával mindennél egyszerűbben, harmadik fél jóváhagyása nélkül elérhetné, hogy új választást írjanak ki – persze ennyire azért nem elkötelezett a budapesti többség akaratának érvényesítése iránt. Így aztán, akár a mesebeli bíró okos lánya, intézett is új választást, meg nem is: a következő öt évben újra meg újra mosolyogva mondja majd a kamerába, hogy rajta semmi nem múlt, hiszen annyira fair játékos, hogy még a saját győzelmét is megtámadta – a liberális sajtó máris lelkesen visszhangozza a politikai marketinghazugságot.
A Bush és Gore közti választást eldöntő ötszázharminchét szavazat, valamint a szavazatok újraszámlálását hét-kettő arányban elutasító Legfelsőbb Bíróság túlzás nélkül megpecsételte a világtörténelem alakulását. Az amerikai választási rendszer sajátossága miatt ez a csekély különbség azt jelentette, hogy Bush begyűjtötte Florida mind a huszonöt elektorának támogatását, és ezzel szorosan, de megnyerte a választást. Ha Gore nyerte volna Florida államot, akkor kettőszázkilencvenkét elektora lett volna Bush kettőszáznegyvenhat elektorával szemben. Márpedig ha Al Gore nyer, akkor nem George W. Bush elnök és főleg nem Dick Cheney alelnök vezeti a világ legerősebb katonai hatalmát az ezredfordulón – ez esetben a 2001. szeptember 11-ei terrortámadást követően az Egyesült Államok aligha rohanja le meghamisított CIA-jelentésekre hivatkozva az al-Kaidával és Bin Ládennel semmilyen kapcsolatban nem álló, és amint utólag bebizonyosodott, tömegpusztító fegyvert sem fejlesztő Szaddám Husszein vezette Irakot. Márpedig ha Husszein nem bukik meg, akkor nem alakul ki Irakban hatalmi vákuum, amelyet nem tud betölteni az Iszlám Állam, amely így valószínűleg létre sem jön. Az Iszlám Állam és az ellene intézett háború nélkül nem zajlott volna tömeges menekülés a régióból: nem került volna sor a migránsválságra, melynek révén nem erősödhetett volna meg az európai szélsőjobb, és Orbán Viktornak is valami mást kellett volna kitalálnia, hogy a választók körében a maga hatalma mellett érveljen. A klímakatasztrófa fenyegetését minden más első vonalbeli politikusnál korábban jelző Al Gore elnöki ciklusa minden bizonnyal évtizednyi előnyt jelentett volna a zöld intézkedések bevezetése terén – így talán sikerült volna másfél fok alatt tartani a felmelegedést, amire klímaszakértők szerint ma már szinte semmi esély.
A budapestiek soha nem fogják megtudni, hogyan alakul a város sorsa, ha Vitézy Dávid további huszonegy Karácsony-szavazó voksát elnyeri, de nem hiszem, hogy Lázár János lerohanná Budapestet, bezáratná a színházakat és a liberális értelmiség egyéb kulturális találkozóhelyeit, lefóliázná a homoszexuálisok által látogatott szórakozóhelyeket, Pintér Bélát meg közmunkára kötelezné. Életszerűbbnek tartom, hogy az omladozva kallódó Budapest helyén egy fejlődő tömegközlekedéssel rendelkező, pezsgő kulturális életű, nyugatias világváros épülhetne, amelynek a vezetője nem tekintene erődként az általa irányított városra, cserébe viszont szenvedélyesen szeretné és fejlesztené azt. Hogy hosszabb távon miként alakítja ez a negyvenegy szavazat Magyarország sorsát, az csak a 2026-os országgyűlési választás eredményének ismeretében válik megítélhetővé, de annyi már most látszik, hogy nagyon sokak sorsa már megint nagyon kevesek döntésén múlt, és ahogy a Kárpát-medencében lenni szokott, a történelmi fordulópont kimenetele ezúttal sem az itt élőknek kedvez.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/26. számában jelent meg június 28-án.
