Türelem, kicsit még mindig összébb kell húznunk a nadrágszíjat, ennek a szegény nemzeti tőkésosztálynak még sehogy sem sikerült a saját lábára állnia.
Publicisztika
A Felház nem azonos Orbán Gáspárral, ahogy Orbán Gáspár is több pusztán a miniszterelnök fiánál.
Mick (73) körbeszáguldja a színpadot, Keith vigyorog, mint a vadalma, Ronnie dettó, Charlie meg kissé kataton módon püföl.
A nyertes oldalon csak az új pártoligarchiát találjuk, és hűbéreseit. A vesztesek csoportja egyre népesebb.
Akik hivatásuknak tekintik az újságírást nem tehetnek mást, mint folytatják a munkát, jó lelkiismerettel, napról napra.
Az a csodálatosan vegyes közönség, amelyről Hrabal úr oly szépen emlékezett meg műveiben, olyan mint ha már félig-meddig el is tűnt volna.
Fú, Magyarország már olyan jól teljesít, hogy kezdünk kicsit szédülni.
Sokszor rém egyszerű dolgokat találnánk, ha eljuthatnánk egy-egy nagypolitikai esemény kiindulópontjához.
A mostani politikai és erkölcsi káoszban is fel kellene ismernünk, ki a barát és ki a rabló.
A hibrid rendszerek módszereit épp a neoliberális elitek kísérletezték ki.
Ha körülnézünk a világban, mindenütt találunk hajléktalanokat. Azonban az ember lesüllyedését nem mindig a saját hibája okozza.
Kinek vagy minek a kedvéért kockáztatja Tarlós a csillaghegyi öblözetben élő 55 ezer ember árvízi biztonságát, és miért csúfítaná el a közkedvelt Római-partot?
Olyan vagyok, mint a százszorszép, átmennek rajtam a fűnyíróval, de reggelre összedrótozom magam.
Kell ebből egy kis kikapcsolódás. Engem az áprilisi választás előtti hetek-hónapok szinte felüdítettek, amikor az egyhangú gyűlöletkeltés mellett a sikerpropaganda is megszólalt.
Kérdés, hogy az európai parlamenti választás elhozza-e azt az áttörést, amit a miniszterelnök remél.