Nagyszerű dolog, ha egy ország miniszterelnöke filozófiai, teológiai magasságokba emelkedve képes eszményt adni az ő népének. Még nagyszerűbb, ha kormányfőként végrehajtott tettei is összhangban állnak – a legkiválóbb igehirdetőket idéző stílusban – előadott eszmefuttatásaival. „Mutassuk meg a világnak, milyen is az igazi, mély és magasabb rendű élet, amelyet a keresztény szabadság eszményére építettünk” – mondta Orbán Viktor szeptember 14-én, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének – az Országházban megrendezett – XII. kongresszusán.
Nem tudom, milyen magasabb rendű életet épített Orbán a keresztény szabadság eszményére ott fenn a Várban, Felcsúton vagy éppen újgazdagék hegyoldalán. Itt, Rákoshegyen egyelőre csak a mélységét érezzük a létrehozott műnek. A miniszterelnök úgy véli, míg a liberális szabadság szerint mindent szabad, ami mások szabadságát nem sérti, addig a keresztény szabadság lényege az, hogy „amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, azt te se tedd másokkal”.
Úgy gondolom, sokan beérnék itt a liberális szabadság eszményének megvalósulásával is, ha tényleg mindent szabad volna megtennünk, ami mások szabadságát nem sérti. Csak emlékeztetőül jegyzem meg, az egykor liberális fideszeseknél senki nem tudja pontosabban, mit jelent a liberális szabadság. A liberális szabadság nem csupán az egyén szabadságát jelenti, hanem például a törvény előtti egyenlőséget is, amelynek gyakorlati megvalósításán még volna mit munkálkodni hazánkban.
A gyűlöletet könnyű kiereszteni a palackból, de visszaterelni lehetetlen | Magyar HangA liberális szabadság eszményével nehezen összeegyeztethető például a protekció, hogy a korrupció gyanúját most fel se vessük, amellyel kiváltságos helyzetbe hozták itt a miniszterelnök úr háza népét, rokonságát éppúgy, mint falubéli barátját, kollégiumi társát, politikai elvbarátját, de még a NER játékszabályait elfogadó régi politikai riválisát is. Nos, mindez valóban összeegyeztethetetlen a liberális szabadsággal, sokkal inkább kötjük a meghirdetett illiberalizmushoz, avagy a sajnálatos módon újabban „keresztény szabadság”-nak titulált Orbáni társadalmi berendezkedéshez.
De hogy villanásnyira felidézzük a nem is oly rég múlt időket: Orbán Viktor annak a liberális szabadságnak mondott búcsút és cserélte le valami másra, amelyhez olyan nagyszerű dolgokat kapcsolunk a rendszerváltás utáni két évtizednyi demokráciánk idején, mint amilyen a valóban szabad és demokratikus választás, vagy a versenyen alapuló szabadpiac volt. És a jogállam, ahol a jog uralkodott, nem a szolgahaddal megerősített rezsim, ahol a végrehajtó hatalmat gyakorló miniszterelnöknek még kötelező volt átlátható módon működtetni a kormányzatot, ahol például még nem milliókért árusították a szabad sajtónak a közérdekű adatokat.
Ahol nem csupán Mészáros Lőrinc kétes eredetű százmilliárdos magántulajdonát védi a törvény, hanem a Magyar Tudományos Akadémiáét is, sőt az önkormányzatokét is. Orbán Viktor szerint a keresztény szabadság azt tanítja, hogy a nemzetek szabadok, nem kényszeríthetők egy globális kormányzás törvényei alá, mert a birodalmak szükségszerűen elnyomják a nemzeteket, ezért veszélyesek, nem kívánatosak.
Csak a színtiszta politikai show maradt | Magyar HangKissé átértelmezte a keresztény szabadság jelentését a mi filosz miniszterelnökünk. Az igazi keresztény szabadsághoz semmi köze világi hatalomnak, így a kormányfőnek sem. A keresztény szabadság Isten és benne hívő ember közötti viszonyra érvényes, amikor csak és kizárólag Isten akaratának engedelmeskedve válunk szabaddá. A szabadság érzését pedig minden bizonnyal az adja meg, hogy felismertük az Úr akaratát és aszerint éljük életünket.
Mindebből pedig az következik, hogy a keresztény szabadsággal élve nincs rajtunk hatalma többé a jézusi tanításokkal összeegyeztethetetlen kormányzást folytató világi hatalomnak. Szabadon enni adhatunk az éhezőnek, a templom kapujában kéregető koldusnak éppúgy, mint a messzi földről hozzánk érkező menekültnek.
És ha a politikai hatalom ezért büntetni akar, a keresztény szabadságunk tudatában boldogan elviseljük az adóhivatal packázását és a hatalom által megrendelt törvénykezést. De felismerjük Isten gyermekét a rendőrök által üldözött hajléktalanokban is, és megvédjük őket, ha kell, testi épségünket sem kímélve. A tolvajt pedig tolvajnak tekintjük, ha a kórházak és a szociális otthonok működtetéséhez szükséges közpénzt más, kevésbé fontos célra herdálja el, vagy ha simán ellopja. Istennek – meggyőződésem – nem az az akarata, hogy a fényesre vakolt, kicicomázott templomokban ájtatoskodjanak a megkérgesedett szívű divathívők, hanem inkább az, hogy a betegeket, az elesetteket, a rászorulókat segítsük.
Csak Istennek engedelmeskedve, a béklyóktól felszabadultan kell féltőn gondolnunk bolygónkra, amit nekünk, embereknek teremtett az Úr. Hogy békében éljünk rajta és megóvjuk a pusztulástól. A keresztény szabadság azt is jelenti, hogy nem dőlünk be annak, ha politikusok a szeretet szabadságeszményét felhasználva, valódi jelentéstartalmából kiforgatva használnák megtévesztésünkre. Láttuk, hogy ennek érdekében keresztény embereket hívtak be a politika színterére, az ország házába, hogy ott tarthassák meg összejövetelüket, amit aztán arra használt fel a kormányfő, hogy ott hirdesse a keresztény szabadság meghamisított eszményét.
Állítsa meg „Lőrinc" a Coca-Colát | Magyar HangA keresztény szabadság azt is jelenti, hogy ezt nem hagyhatjuk szó nélkül. Jó, ha tudjuk: a liberális szabadság nem ellentéte, hanem édestestvére a keresztény szabadságnak.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/38. számában jelent meg, 2019. szeptember 20-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/38. számban? Itt megnézheti!
