Vitányi István néhány héttel ezelőtti szabálytalan parkolása, amikor a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselője a járdán állította le autóját egy budapesti utcában – az esetről Hadházy Ákos számolt be, fotókkal illusztrálva Facebook-oldalán – természetesen a szélvédő mögött hagyva az autó privilegizált helyzetét mutató kis kártyát, pontosan megmutatja, mit is gondolnak választott képviselőink a szabályokról, törvényekről, illetve azok betartásáról. A képviselő nem csak úgy forgolódott, próbálkozott, hanem célirányosan tilosban parkolt: azaz fütyült a KRESZ szabályaira! Apró dolog, sóhajtana erre Marika néni két „hírek egy percben” között, de nem: az eset fényesen példázza azt a végtelen hatalmi gőgöt, amely a választott képviselőséget manapság jellemzi a szerény és alázatos szolgálat helyett.
A közösségi médiának, a kamerás mobiltelefonoknak és a polgárok mindenre kiterjedő figyelmének köszönhetően a fehér galléron inneni világ már nincs elrejtve a figyelő szemek elől, az azon túlit meg majd remélhetőleg felderíti a rendőrség a NER bukása után. A mentelmi jog mögé bújás gyáva esetét látjuk ebben az egyértelmű szabálysértésben, amelyet ha mi, mezei állampolgárok követnénk el, azonnal kis cetli várna a szélvédőn a befizetendő bírsággal együtt. Vitányi képviselő esete azért is furcsa, és picit csalódás is Bihar népének, mert számtalan itteni fellépése, rendezvény-megnyitója, avatóbeszéde, nyugdíjas köszöntője során, még mielőtt a kóstoló a csomagtartóba kerülne, általában tisztességről, szabálykövetésről, keresztényi példamutatásról szónokol, mondandójával mindig igyekszik irányt mutatni a Romanticra váró türelmetlen közönségnek. Vajon eszébe jutott a szavait feltétel nélkül magáévá tevő egyszerű falusi ember őt figyelő áhítatos tekintete, amikor az útpadkára ugratta autóját, hogy a tilosba hajtson? Gyanítom, nem. Mi ez, ha nem a szavazók becsapása?
A parlamenti képviselőség mára az állampolgárok képviselete helyett belépő lett egy exkluzív klubba, amely olyan privilégiumokat nyújt az adott személyeknek, amelyekhez azok foggal-körömmel ragaszkodnak. Az Országgyűlés már régen nem a törvényalkotás színhelye, hanem pártmeetingeké, amelyek végén mindenki rábólint szavazás formájában arra, amit a Főnök eltervezett. Többek között például a saját fizetésük emelésére, amit ad hoc formában akkor tesznek meg, amikor úgy tartja kedvük, szemben a nyugdíjak vagy a minimálbér szinten tartásával, ami felér számukra egy foghúzással. Az igazi döntések színhelye a frakcióülés, amellyel körberodeózza az országot a Fidesz, és ahol zárt ajtók meg kordonok mögött pusmognak a választott képviselők, meg még ki tudja, milyen influenszerek, tanácsadók az ország, azaz a mi életünkről. Mi ez, ha nem a népképviselet (hogy ezt a kicsit avítt, de a lényeget pontosan kifejező szót használjam) megcsúfolása? Hol vagyunk mi ebben a rendszerben? Leírom: sehol. A szavazatunk viszont kincs számukra, megfelelő időben kuncsorognak is majd értük, addig pihi van.
Minden Fidesz–KDNP képviselő pontosan tudja és érti, miről írok, ők a NER egy pici szeletei, lubickolnak a kiváltságaikban, választókerületük kiskirályaiként élnek, mint hal a vízben; egyetlen feladatuk van csupán, bólintani mindenre, amit a Főnök elképzel az íróasztala mögött, fi zetségül pedig megkapják azt, ami képviselői tevékenységük lényege: a törvények felett állhatnak!
Olvasna még Szabó Antaltól? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/41. számában jelent meg október 13-án.
