A Magyar Hangban olvashattunk a természettudományos közoktatás állapotáról és kilátásairól. Nem szeretném magam a téma szakértőjeként feltüntetni, azonban külföldön fizikatanár szakot végző hallgatóként úgy érzem, tehetek néhány megjegyzést a témában.
Ahogy az szinte minden fórumon elhangzik, az alacsony tanári (kezdő)fizetések jelentős problémát jelentenek, amit muszáj lesz orvosolni. Mégis, azt hiszem, legalább akkora problémát jelent maga a tanárképzés felépítése. Jelenleg Magyarországon az lehet középiskolai tanár, aki elvégzi az 5+1 éves osztatlan tanárképzést, vagy egy releváns szakból mesterképzést szerez és utána elvégez egy egyéves tanári mesterképzést.
Az osztatlan tanárképzésen ijesztő mértékű a lemorzsolódás, ráadásul saját tapasztalatom szerint az igazán tehetséges diákok (például akik OKTV-döntőbe jutnak) nem fogják ezt a szakot választani az érettségi után. Helyette a magasabb tárgyi színvonalat nyújtó tantárgyi alapképzésekre (például fizika/kémia BSc) mennek, ami néha még mindig ingerszegény környezet az elit gimnáziumokból érkezőknek. Aki az alapképzés során jön rá, hogy a kutatás vagy az iparban való elhelyezkedés helyett szívesen tanítana, azelőtt két út áll. Vagy elkezdi a hatéves tanárképzést az első évtől, vagy elmegy a kétéves tárgyi mesterképzésre (fizika/kémia MSc) és utána az egyéves tanárképzésre. Az előbbi út problémája természetesen a hossza, utóbbinak az, hogy egy mesterképzés a kutatásra készít fel, tanárként is használható tudást nem vagy csak keveset ad, ellenben tovább távolítja az illetőt a középiskolai szinttől, amire később nehezebb lesz visszaállnia, ha nem gondolja meg magát a tanárrá válással kapcsolatban időközben.
2020 szeptemberétől taníthatnak természettudományos tárgyakat középiskolában szakemberek (mérnökök, vegyészek, fizikusok), ha az adott állás nem tölthető be megfelelő képzettségű tanárral. Ez alapvetően jó engedmény, mégsem elégséges, ugyanis pont az elit iskolákból zárja ki a kiváló tárgyi tudással rendelkező szakembereket. Aki ismeri a legjobb gimnáziumokat, tudhatja, hogy oda kevesebb pedagógiai érzék és sokkal nagyobb tárgyi tudás szükséges, mint a problémásabb iskolákba. Mégis adott esetben el kell majd utasítaniuk egy remek vegyészt egy közepes kémiatanár ellenében, aki nem fogja kielégíteni a diákok tudásszomját, míg a vegyész nem fogja elvállalni a rosszabb iskola tanári állását, a végén mindenki veszít.
Ha szeretnénk mérsékelni a tanárhiányt és fenntartani a magas színvonalú képzést a gimnáziumokban, be kell csatornázni a közoktatásba azokat, akik valóban érdeklődnek a természettudományok iránt és nem csak menekülő útként tekintenek a tanárképzésre (tisztelet a kivételnek). Ehhez elengedhetetlen a pénzügyi motivátorok beépítése mellett, hogy lehetőség legyen az alapképzés után egy- vagy kétéves tanári mesterképzésre menni (ahogy az az Egyesült Királyság országaiban működik) és az, hogy tudás és alkalmasság alapján állhassanak katedrára a jelentkezők az iskolák igényei alapján.
Oxfordban végeztem fizika alapképzést, Glasgow-ban végzek tanárszakot. A magyar tanárképzést riasztónak tartom, de szeretnék otthon tanítani. Ha megengedik.
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/21. számában jelent meg, június 21-én.
