Azt hiszem, egész jól megúsztuk. Amikor 1990 környékén először jártam Erdélyben, aztán Kárpátalján, majd Szerbián és Bulgárián is átutaztam, és persze Trianont lüktető sebként megélő zempléniként jöttünk-mentünk Szlovákiában, mindig ott volt a gondolat, hogy velük jobban elbánt a szocializmus. Hogy nem véletlenül voltunk mi a legvidámabb barakk.
Például Romániában a totális nincstelenség skanzenként őrizte meg a magyar falvakat, ami nekünk, látogatóba hazatérő magyaroknak kedves volt: mindaz, amit néptáncosként megtanultam itthon, hétköznapiként vett körül odakint. És persze épp ezért volt megrázó élmény, amikor a kilencvenes évek elején megláttam az első, kék mellényre tűzött Metallica jelvényt egy széki táncházban.
A lényeg, a közös, hogy a legsanyarúbb sorsú Kárpátaljától Erdélyen át Budapestig végigtaposott rajtunk a baloldali értéktelenség és igénytelenség, sok más mellett súlyos, talán soha nem gyógyuló építészeti sérüléseket is okozva. És ezt a fájdalmas örökséget nézve gondolom, amit legelöl írok, hogy mi, magyarok ahhoz képest megúsztuk a kommunisták trappolását.
A rövid rozsnyói séta is ebben a hitemben erősített meg, és közben a felvidéki kisvárosba vezető úton meg hazafelé is sirattam az elveszített gyönyörű magyar vidékeket.
Iratkozzon fel Dévényi István Youtube-csatornájára további videókért!
