Tartok tőle, a Fidesz alsó- és felsőszíntű prominensei a megtisztulás alatt valami olyasmit értettek, hogy egyetlen figura lesz itten eltakarítva.
Dévényi István
A fenébe is, úgy sajnálom magunkat. (Ha ellenpropagandista lennék, most biztos ideírnám a végére, hogy Magyarország többet érdemel.)
Egy messzi-messzi galaxisban, párhuzamos dimenzióban, olyan magyarhonban, hol 2010-ben csak sima többséggel győzött a Fidesz, az oktatás a legfontosabb politikai, társadalmi és gazdasági prioritás.
Ha a német infláció az egekben van a maga 6,2 százalékával, akkor hol tartózkodik a brutálisan letört, 17,6 százalékos magyar?
Magyarország menthetetlenül hátrafelé halad majd, és csak akkor csillanhat fel valami remény, ha a közélet, a politika Fideszen kívüli szereplői már ma vesznek egy súlyosan mély, nagy levegőt, és azt mondják: csapjunk bele a melóba.
Nem tudok haragudni, tényleg imi-imi-imádom!
Rosszul néztük eddig. Mit rosszul néztük, rosszul éltük. Nem vettük észre, hogy hát hiszen ez egy csuda jópofa ország tele mókával, kacagással, s pont, hogy nem kolbászból, hanem remekbe szabott tréfákból fonták a kerítést. Valamennyi politikus tőről metszett stand-upos.
A miniszterelnök beveszi a TikTokot is.
Mennyire nehéz elmagyarázni idehaza, amikor hazatér külföldről az ember, hogy miért más, ne szépítsük, jobb a közösségi légkör, amibe akár Nyugatra, akár Északra utazva turistaként belecsöppenünk.
A magyar társadalom igazából nem akart demokráciát. A többség, a nagyon nagy többség csupán a kapitalizmus kirakatjólétét ácsingózva tekingetett nyugatra, máskülönben köszönte szépen, jól elvolt a kádári keretrendszerben.
A romániai pedagógusok három hét alatt megcselekedték, végbevitték, amire magyar kollégáik soha nem voltak, és ahogy most, a státusztörvény elfogadását követően kinéz, soha többé nem lesznek képesek.