A negyedik kétharmad után nyugodtan állíthatjuk, hogy a mai magyar ellenzéknek nincs eladható terméke. Amennyire hátrány a piacképes termék hiánya, annyira előny is lehet, hiszen így az alapoktól kezdve lehet felépíteni a marketinget.
Hamburger Béla
Gyurcsánynak nem most, hanem már az őszödi beszéd kiszivárgása után, de legkésőbb a „sajnálatos októberi események” nyomán ki kellett volna vonulnia a politikából, legalábbis néhány évre. Ha ezt megteszi, akkor Orbánnak nem hullik ölébe a kétharmad.
A pártok egyes nyilatkozataikkal lényegében megkérdőjelezték az egész összefogás komolyan vehetőségét, miközben a kormánymédia éjjel-nappal moslékkoalíciónak, szivárványosoknak és ki tudja, még mi mindennek nevezte.
Tartok tőle, hogy a kötelező sorkatonai szolgálat felvetése és annak időzítése nem véletlen: rövid távon része lehet a választási kampánynak, hosszabb távon pedig első lépése a visszaállításának.
Csak a társadalom fokozódó nyomása vezethet az amúgy távoli és egyelőre illuzórikus célok megvalósítása felé, mint a környezetileg fenntartható és társadalmilag igazságos működés.
Nálunk az illetékesek tíz körömmel ragaszkodnak a biflázást igénylő poroszos megoldásokhoz, a hagyományos formákhoz, most éppen valamiféle nemzetieskedő cukormázzal leöntve.
Mi a veszélyesebb? Az állatok felruházása emberi tulajdonságokkal (ami nyilván és döntő mértékben fikció), vagy az emberek elállatiasodása (ami viszont napi tapasztalat).
Állítólag Márki-Zay Péter azért mond igen erőteljes dolgokat igen sarkos megfogalmazásban, mert ezzel próbálják némileg ellensúlyozni a Fidesz-média mérhetetlen túlsúlyát. A gondolat logikusnak látszik, nekem mégis egy kudarcos marketing történetet juttat az eszembe.
A politika eszköztárának kibővülése és a technikai fejlődés révén a politikusok már akkor is képesek (egyre hihetőbben) hazudni, amikor nem is beszélnek.
Kérem Bardóczi Sándor urat (sok ezer szülő és gyermek, futó és kocogó, no meg persze rengeteg kutyás és kutya nevében), hogy ne cipelje át az úton a tiltakozó nagymamát!
Tudtommal nem folyik az ereimben kipcsak vér, de ha igen, akkor lehet még besenyő, jász, tót, rác, oláh, sokác, bunyevác, török, cigány, zsidó, orosz, német is. Ettől magyar a magyar.
Ha csak egy mód van rá, akkor a reklámok ma is inkább valós tulajdonságokkal igyekeznek érvelni.