Az elmúlt egy-két év tanúsága szerint az érdemi változtatásokra, illetve az ezekhez szükséges anyagi eszközök biztosításra nincs akarat.
Hamburger Béla
Orbán Viktor megnyugodva hátra dőlhet: ahogy ő igyekszik bebetonozni hatalmát, úgy törekszik Gyurcsány a kényelmes „ellenzéki” szerep megőrzésére.
Bölcs kormányunk üzenete szerint a magyarok 97 százaléka nemet mondott a brüsszeli szankciókra. De hány százalék a valóság?
Az idegen szavakat használó reklámok kárhoztatása sokak számára lehet szimpatikus.
A kormányzati taktika (bár undorító) érthető: nem kell belemenni érdemi vitába, aminek kétséges a kimenetele. Egyszerűbb besározni az ellenzőket és az ellenzéket. „Van az a pénz”, amiért polcra lehet tenni a tisztességet, a jóindulatot, a belátást, a mások tiszteletét. Nincs határ.
Az államnak propagandaszólamok helyett kutya kötelessége érdemi segítséget nyújtania a civileknek.
Az infláció mértékét nem, de megítélését nagyban befolyásolja, hogy az emelkedő árakat mekkora jövedelemből kell kifizetni.
Senki nem várhatja el egy mégoly elegáns közszereplőtől sem, hogy a saját konyhájában, palacsintasütés közben öltönyt-nyakkendőt viseljen. A márkajelzés azonban más kérdés
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, de ami itt kirajzolódni látszik, az talán nem is konteó, csak az alig leplezett igazság.
Míg az a vád, amely szerint a külföldi adományokat az ellenzéki pártok választási kampányában használták fel, legfeljebb valószínűsített feltételezés, addig a Fidesz és a kormány törvénysértései kézzelfogható tények.
Milyen üzenetet hordoz, ha az „emberek” arról értesülnek, hogy egy multinacionális óriáscég magyar leányvállalata itt és most már egy tanár puszta megjelenítésétől is majrézik?
Aki most három-négy önkormányzat évi öt-ötmilliós szponzorpénzétől félti a demokráciát és a sajtószabadságot, az gondoljon vissza arra az időre, amikor a Fidesz-kormány az állami hirdetések milliárdjaival teljesen átszabta a magyar médiapiacot.