Látom a „jó miniszter asszony” Facebook-oldalán a bejegyzést, amely szerint „a magyar nyelven kiadott sajtótermékekben, rádió-, illetve televízióműsorokban közzétett reklámokban az idegen nyelvű szöveget, pár kivételtől eltekintve, magyarul is meg kell jeleníteni. A fogyasztóvédelmi hatóság a 2023-as ellenőrzési program keretében mától ellenőrizni fogja, hogy ezt a kötelezettséget betartják-e”. Az mindenképp örömteli, hogy a fogyasztóvédelemnek a reklámok idegennyelvű elemei jelentenek kiemelt feladatot, hiszen ez nyilván arról tanúskodik, hogy nincsenek már ennél fontosabb problémák a „magyarokat” érintő kereskedelmi gyakorlatban. Ugyanakkor halkan megsúgom, hogy a vizsgálódásnak sok értelme nincs.
Az immáron több mint húsz éve, 2001-ben elfogadott, azóta pontatlanul ugyan, mégis mindenki által nyelvtörvénynek becézett jogszabály az anyanyelv romlásának okait a reklámok, hirdetések, tájékoztatók, valamint az üzletportálok, boltfeliratok idegennyelvűségében vélte megtalálni. De az már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a világszerte ismert cégektől nem várható el, hogy Magyarországon másként hívják önmagukat és márkáikat, mint bárhol másutt, és mondjuk az Apple helyett Alma néven kelljen működniük. A törvény tehát úgy rendelkezett, hogy a védjegyként bejegyzett szavakra, szóösszetételekre nem vonatkozik a magyarítási kényszer. Igen ám, csakhogy a globalizáció egyenes következményeként már a törvény megszületésekor is bevett gyakorlat volt, hogy a világcégek a nemzetközileg használt cég- és márkaszlogeneket, a közös márka alá tartozó egyes termékek neveit is levédték, azaz védjegyeztették. Az I’m lovin’ it vagy a Scandinavian sleeping and living, netán a Priceless nem azért szól nálunk is angolul, mert a Meki, a Jysk vagy a Mastercard dacol a magyar törvényekkel, hanem mert mindenütt ezeket használja, ahol jelen van a piacon.
Palacsintától reklámetikáig
Senki nem várhatja el egy mégoly elegáns közszereplőtől sem, hogy a saját konyhájában, palacsintasütés közben öltönyt-nyakkendőt viseljen. A márkajelzés azonban más kérdés
Természetesen a Magyarországon megjelenő reklámokban nem csak cég-, márka- és terméknevek vagy -szlogenek jelennek meg idegen nyelven. Az összetevőket, funkciókat, tulajdonságokat leíró szavak nyilván nem tartoznak az említett kivételek közé, de ezek megítélése is problémás lehet abból a szempontból, hogy egy-egy kérdéses kifejezést mennyire tekintünk még idegennek vagy már meghonosodottnak, illetve hogy van-e azonos tartalmú magyar megfelelője. Egyetlen autóhirdetésből merítve példákat: SUV, all-grip, HD-display, plug-in hibrid, soft hibrid...
Ez utóbbi kérdéskör elvezet egy újabb problémához: számos szakavatott nyelvész szerint a nyelv folyamatos változásban van, aminek csak egyik összetevője az idegen szavak megjelenése (és beépülése vagy kikopása). Szerintük nincs is igazán szükség erőszakos nyelvőrködésre, amihez ráadásul nincs is etalon: nincs arról közmegegyezés, hogy a nyelv mely állapotát kellene megőrizni. (Mindehhez már csak a nyilván elfogult reklámszakember teszi hozzá, hogy megítélése szerint a „nyelvromlásban” a reklámoknál sokkal nagyobb szerepe van a médiának, a bulvárnak, a celebeknek és influenszereknek. Köszönhetően részben a nyakló nélkül használt idegen szavaknak, de ennél is nagyobb mértékben a nyelvhelyességi és helyesírási anomáliáknak, no meg a divatszavak határtalan elharapódzásának.)
Tartok tőle, hogy a bejelentett vizsgálatoknak nem is nyelvőrködés a valódi célja, annak ellenére, hogy Varga Judit posztjában azt is leszögezi, hogy „a magyar nyelv nemzeti létezésünk legfontosabb megnyilatkozása”. Úgy sejtem, hogy a kormányzati propaganda boszorkánykonyhájában ezt a hajánál fogva előrángatott témát két okból is ígéretesnek vélik: egyrészt a reklámokat kárhoztatni bármiért is sokaknak lesz szimpatikus; másrészt ha ezt még egy kis nemzeti szósszal is nyakon öntik, akkor különösen alkalmas lehet a tipikusnak gondolt Fidesz-szavazók motiválására. Szállni készül egy újabb szép, színes lufi.
Reklámos öncenzúra
Milyen üzenetet hordoz, ha az „emberek” arról értesülnek, hogy egy multinacionális óriáscég magyar leányvállalata itt és most már egy tanár puszta megjelenítésétől is majrézik?
