Orbán Viktor még Soros-ösztöndíjasként nem gondolhatta, hogy egyszer miniszterelnökként egy francia szélsőjobboldali politikust fog nagy lelkesedéssel fogadni. De azóta sok víz lefolyt a Dunán és a Szajnán.
Kalmár Benedek
Egy párton, pártokon kívüli szereplő megérkezésével lehetőség van arra, hogy örökre lezáruljon az Orbán–Gyurcsány-periódus. Hogy végre ismét nemzetben gondolkodjunk.
Egy ellenzéki győzelem esetén nemcsak az élősködő oligarcháktól kell megszabadítani az országot, hanem új alapokra kell helyezni a pekingi és a moszkvai kapcsolatokat is. Tartást adva Magyarországnak.
Miért olyan nagy a háború iránti étvágya Oroszországnak?
Kína igyekszik hatást gyakorolni az európai közvélemény formálására, újságok vagy újságírók megvásárlásával. Amire sajnos már Magyarországon is van jelentkező.
A tendencia világszerte a koronavírusba kapaszkodó tekintélyelvűség erősödését mutatja, csökkentve a demokrácia vonzerejét.
Érzékeljük, hogy a magyar külpolitika már rég elmozdult a nemzeti érdekektől az oligarchikus érdekek felé, mert a kormány életben maradásához pénz kell, amivel biztosítani tudja a lojalitást.
Elkeserítő, hogy Orbánék nem a nemzet valódi érdekei mentén alkották meg a külpolitikai állásfoglalásukat, hanem vélhetőleg ismételten a személyes és oligarchikus érdekeltségek játszottak szerepet.
Az EU-nak bizonyítania szükséges, hogy ebben az új helyzetben legalább Európában képes egyszerre megóvni az európai érdekeket és értékeket.
Hagytuk, hogy sok év alatt a kormányközeli oligarchák, családtagok, barátok milliárdokat csencseljenek össze.
A 2020-as esztendő meghatározó lehet Magyarország számára. Valódi sorsfordulat jöhet, vagy marad a közöny.
A helyi cselekvést, helyi kezdeményezést célszerű előnyben részesíteni sokkal inkább, mint arra várni, hogy majd „fentről jön valami”, mint a szocializmusban.