A nagy utat bejárt Kínai Kommunista Párt idén ünnepli fennállásának századik évfordulóját. Azt nem tudjuk, a párt történelmének őszinte átértékelésére sor kerül-e, de azt igen, hogy a folyamatos gazdasági növekedést produkáló Kína nacionalista megfogalmazásokkal él a bel- és külpolitikáját tekintve. Valamint, amit még ma is tapasztalunk, hogy az ellene kialakulóban lévő ellenszenvet, amely a koronavírus elterjedésében játszott esetleges szerepe miatt erősödött fel világszerte, ügyes és gyors maszkdiplomáciával vagy fenyegető lépésekkel csendre intette. Látjuk, nincs is olyan európai ország, amely Kína felelősségét éppen csak finoman megemlítené a koronavírus körüli őrületben, ami nyilvánvalóan az Európai Unió gazdasági és politikai legyengüléséhez vezetett.
Az egyre tekintélyelvűbb Kína iránti bizalmatlanság, félelem mindig is jelen van, mert globális fontosságát és megkerülhetetlenségét rendre hangsúlyozza. Ezt ötvözi gazdasági-hitelezési politikájával, bizonyos térségekben pedig hadászati terjeszkedésével, és ennek következményeként mára több ország lát egzisztenciális fenyegetést Kínában. De ez az aggodalom a koronavírus létrejötte, elterjedése, kezelése és az ezzel kapcsolatos tájékoztatás nyomán mélyült el igazán. Ennek egyik példája Ausztrália, amely az elmúlt évben nem félt nemzetközi vizsgálatot kezdeményezni a koronavírus kialakulásával kapcsolatosan, erre viszont súlyos retorziókkal találta szembe magát kínai részről. A kínai vezetés nagyon megharagudott az ausztrál kormányra, többek között korlátozta az ausztrál szén- és húsimportot. Ebből az látszik, hogy Kína el akarja hallgattatni a kritikus hangokat, amelyek a vírus elterjedésében játszott szerepét firtatják, vagy emberi jogi kérdésekben próbálják felelősségre vonni. Peking az adott ország „megbüntetésétől” sem riad vissza. Ezt meg is teheti, mert Kína az általa szívesen alkalmazott „adósságdiplomáciával” sok országba tette be a lábát, komoly stratégiai előnyöket megszerezve. Ennél fogva kedve szerint engedheti vagy szoríthatja a gyeplőt, ahogy az érdekei kívánják.
Tavaly novemberben nagy figyelmet kapott a hírekben, hogy Nagy-Britannia széles körű haderőfejlesztést jelentett be. Átgondolva a fenyegetések megváltozott jellegét, érzékelve a nyers nagyhatalmi küzdelmek visszatérését. Ezért erőteljesen kibővíti a haditengerészetét is, hogy aktív szerepet tudjon játszani távoli nemzetek esetleges védelmében. Most ez a fenyegetés London számára az Indiai- és a Csendes-óceán térségében jelentkezik, ahol Kína növekvő militarista jelenléttel is próbál befolyást szerezni. Így a brit kormány már nem is titkolja, számára Kína jelenti a fő veszélyt, nem pedig Oroszország.
Eközben a magyar kormány, bár igyekszik titkolni a részleteket, a Budapest–Belgrád-vasútvonal megépítésére a kínaiaktól több százmilliárd forint hitelt vett fel. Amivel egy rossz gazdasági környezet beköszöntével kockára teszi Magyarország szuverenitását is. Valószínűleg csak azért, hogy a kormány kedvenc oligarchái ne maradjanak pénz nélkül, és folyamatosan biztosítva legyen a bevételük. Érzékeljük, hogy a magyar külpolitika már rég elmozdult a nemzeti érdekektől az oligarchikus érdekek felé, mert a kormány életben maradásához pénz kell, amivel biztosítani tudja a lojalitást. Így az már sajnos másodlagos kérdés, hogy a magyar jövőt kihez vagy mihez kapcsolják.
A Magyar Hangban megjelenő publicisztikák nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/3. számában jelent meg január 15-én.
