Miért van az, hogy a doromboló macska, amely látszólag alig várja, hogy megsimogassák, amint hozzáérnek, villámgyorsan perdül egyet, és ádázul belemar az ember kezébe? A lehetséges magyarázatok: (A) a macskák szándékosan szórakoznak velünk, és csak arra várnak, hogy mikor gonoszkodhatnak; illetve (B) félreértjük a jelzéseiket, és mégsem vágynak annyira a testi kontaktusra. Noha nehéz teljesen elvetni az (A) megoldást, a Párizsi Nanterre Egyetem kognitív etológiai laborja kutatóinak vizsgálata szerint sokszor a (B) válasz a helyes.
A kísérletben konkrétan azt találták, hogy az emberek sokkal gyakrabban (az esetek harmadában) értik félre a frusztrált macska jelzéseit, mint az elégedett állat viselkedését (csupán tíz százalékában). A vizsgálatban 630 önkéntes vett részt, akik az interneten néztek meg 24 videót különböző viselkedésű macskákról. A videók harmadának nem volt hangja, csak a képet látták, másik harmadánál kép nem volt, csak a macska hangja hallatszott, az utolsó harmadnál pedig volt kép és hang is.
A macska egyszerre használ vizuális és vokális jelzéseket is az emberrel folytatott kommunikációja során. E jelzések között vannak barátságos, interakcióra csábító jelek és fenyegetések is, amikor a testi épségünk kímélése érdekében jobb távol tartanunk magunkat az állattól. A hangok különösen sokrétűek. Noha a legtöbben ezek közül csak a nyávogást és a dorombolást ismerik, valójában a kiscicáknál kilenc, a kifejlett macskáknál 16 hangot különítenek el.
Bár ezek a jelzések a macska részéről jellemzően az emberrel folytatott kommunikáció céljait szolgálják, semmi sem garantálja azt, hogy a fogadó fél (az ember) jól fogja dekódolni őket. A félreértések általános oka az, hogy az ember tendenciózusan szeretné hinni, hogy az állatok, különösen a házi kedvencek pozitív érzelmekkel viseltetnek iránta, és ha „mondanak” neki valamit, az csak kedves lehet. Pedig a macskák alapvetően nem kedves lények. Magától értetődőnek vesszük, hogy pontosan értjük, hogy mit akar az állat, pedig a legalapvetőbb feltevéseink is hibásak. Például a macskák stresszes szituációban is dorombolnak, pedig ezt szinte mindenki a hízelgés jelének tekinti. Egyes kutatók szerint a frusztrált macska a dorombolással nyugtatja saját magát, és ezzel nem az embernek akar üzenni. Hasonlóan ellentmondásos az üzenete a farokcsóválásnak. E viselkedés a kutyáknál se mindig a barátkozás jele, a macskáknál pedig az esetek többségében kifejezetten az idegességüket kommunikálják ezzel.
