A Hold felszíne eróziós erők híján viszonylag állandó (azaz a Hold geológiai értelemben halott), legfeljebb egy-egy újabb meteor-becsapódás tud rajta komolyabban változtatni. Ha minden igaz, akkor mai napig megtalálhatóak a felszínén az egykori asztronauták és kozmonauták lábnyomai, és még sokáig láthatóak is lesznek. Így aztán az sem meglepő, hogy a Hold felszíne apró „üveggyöngyökkel” van teleszórva; ezek évmilliárdok alatt keletkeztek, amikor is egy-egy meteor becsapódva a Hold felszínébe az ütközés erejétől felhevítette a kőzetet, a becsapódáskor kilökődő anyag pedig lehűlve és a felszínre visszazuhanva megüvegesedett. A space.com űrkutatással foglalkozó újság beszámolója szerint a Csang-o-5 (vagyis Holdistennő-5) nevű kínai holdszonda által még 2020 decemberében gyűjtött kőzetminták elemzése megmutatta, hogy ezekben az üveggyöngyökben víz van elraktározódva, ami azt jelenti, hogy akár 270 milliárd tonna víz is rendelkezésre állhat a holdfelszín közelében későbbi Hold-missziók legénységei számára.
Az, hogy a Holdon (vagy akár a Marson) víz található, nem újdonság a tudósok számára. A NASA korábbi űrszondái már az 1990-es években bebizonyították, hogy a Hold állandó sötétségben lévő sarki krátereinek alján vízjég található, a 2000-es években pedig a korábbi holdraszállások idejéből hozott kőzetmintákat elemezve mutatták ki hidrogén jelenlétét, míg legutóbb 2019-ben figyeltek meg „pattogó” vízmolekulákat a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) segítségével. Mindenesetre a Hold vízkészletének eredete még nem tisztázott, ahogy ciklikus változásai sem teljesen értettek.
Amit eddig is tudtak a tudósok, az az, hogy a napszél-tevékenység a Hold vízciklusának alapja. A napszél mai napig hidrogén atomok egész sorát „csapja” a Hold felszínének, melyek a holdkőzetben található oxigénnel egyesülve vízmolekulát képeznek. Ennek a víznek egy része elpárolog a Nap melegítő sugarainak hatására, ám a Hold-éjjel idején nagyobb mennyiségben jelennek meg a holdfelszínen újra, mint ahogy azt a napszél-tevékenység alapján várni lehetett volna.
A most elemzett minták alapján a kínai kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a Hold felszínének vízutánpótlását ezek az üveggyöngyök biztosítják, ezek engedik ki magukból a Hold-éjjel idején a magukban elraktározott vizet. A kutatók szerint ilyen üveggyöngyökben sokkal több víz van elraktározva, mint azt a korábbi kutatások alapján sejteni lehetett (egészen pontosan a holdkőzetben 12 méteres mélységig nagyjából 270 milliárd tonna), illetve, hogy ez az elraktározott vízkészlet viszonylag könnyen felszabadítható lehet, akár ívóvízként, akár a hidrogént és az oxigént elválasztva a hidrogén rakéta-hajtóanyagként, az oxigén pedig belélegezhető levegőként.
A kutatás eredményéről a Nature lapcsaládhoz tartozó Nature Geoscience folyóiratban számoltak be a tudósok március 27-én.
