Jól döntött az Nemzeti Repülési- és Űrhajózási Hivatal, azaz, a NASA 2018-ban, amikor a Perseverance (Kitartás) nevű marsjárójának leszállási helyéül a Jezero-krátert választotta. Már akkor gyanították, hogy üledékes kőzetet találhatnak itt, azaz, a hajdanvolt burjánzó élet nyomait. Az űrszonda 2021. február 18-án tette le a holdjárót, azóta folyamatosan üzemel; 644 napja illetőleg 627 sol azaz marsi nap óta.
A Jezero-kráterről a távcsöves és a Mars körül keringő CRISM-rendszer (Compact Reconnaissance Imaging Spectrometer for Mars, azaz Marsi Kompakt Felderítő Spektrométeres Képalkotó) által végzett spektrométeres vizsgálatok alapján azt gyanították, hogy több milliárd évvel ezelőtt egy folyó deltájának és vízzel teli tavának adott otthont. A Rhode Island-i Brown Egyetem hallgatóinak tanulmánya szerint a kráter legalább egy, de akár két különböző marstörténeti korban is víz alatt állt, bár azóta a meder kiszáradt, és mostanra már csak méternyi vastagságú marsi por lepi a területét be.
A Jezero már csak amiatt is ideális leszállóhelynek tűnt, mert a biztonságos landoláshoz 20 km széles sík területre volt szükség, a kráter adottságai pedig ezeket a feltételeknek megfeleltek.
A 208-ik marsi napról származó adatok értékelésével, melyek a kráter alján lévő magmás kőzetek vizsgálatára vonatkoztak, mostanra végzett a londoni Természettudományi Múzeum kutatója, Joseph Razzell Hollis és a Massachusettsi Technológiai Intézet posztdoktora, Eva Scheller által vezetett kutatócsoport. Bejelentéseik a nagy presztízsű Science magazinban jelentek meg, bár a tanulmány az úgynevezett szerkesztői lektoráláson van az előzetes elfogadás állapotában.
A tanulmány szerint a kutatók Raman-spektroszkópiai és elektromágneses spektroszkóp-vizsgálatokkal kimutatták, hogy karbonát-vegyületek képződtek olivinben gazdag magmás kőzetekben, amely reakciókhoz viszont a víz jelenléte nélkülözhetetlen. A vizsgált kőzeteken telített sósvíz jelenléte is kimutatható volt a kőzetekben meglévő szulfát-perklorát vegyületek alapján.
A szerves anyagok megléte persze nem bizonyítja, hogy valóban volt élet a vörös bolygón, de az ilyen felfedezések valószínűbbé teszik az élet korai jelenlétét a Marson. A felfedezéssel egybevág egy nem sokkal ezelőtt publikált másik tanulmány, amelyik azt feltételezi, hogy az általunk ismert földi élet nem is a Földön, hanem a Marson alakult ki.
A korábbi tanulmány több, a Marsról származó, és üstökösbecsapódások következtében a Földre eljutó kőzet-maradványokat szenes kondritokként azonosította, azaz olyan meteorit-törmelékekként, melyek szenet és vizet is hordoztak. Ebből kikövetkeztethetően a Marson valaha rengeteg víznek kellett lennie, gyakorlatilag óceánoknak kellett borítani az akkor még kék bolygó felszínét; ám, mivel a Mars tömegvonzása kisebb, mint a Földé, és forró belső magja sincs, azaz, nincs mágneses védőmezeje, az óceánok vízpáráját a bolygó gravitációja nem tudta megvédeni, azt a napszél egyszerűen kisöpörte az űrbe.
A Perseverance adatai szerint 3-3,5 milliárd éve még volt víz a bolygó felszínén, ennyi évvel ezelőttre datálják a mostani tanulmányban a kutatók a Jezero-kráterben az egykori tó meglétét. A földi élet kialakulását az evolúcióbiológusok 3,5-3,7 milliárd évvel ezelőttre teszik, azaz, a két időpont a datálási bizonytalanságokat is figyelembevéve nagyjából egybevág.
Hogy valóban volt-e élet a Marson, vagy csak a feltételek voltak hozzá adottak, még nem eldőlt kérdés. Ehhez a Marsról származó kőzetek földi laboratóriumokban való vizsgálata adhat választ, de hogy ez mikor történhet meg, még kérdéses. A Marsi Kőzet-Visszahozó Misszió (Mars sample-return mission) tervezési szakaszban van, a tervek szerint egy űrszonda leszáll majd a Marsra, majd a Perseverance által gyűjtött anyagot magához veszi és visszatér a Földre.
