A Cambridge-i Egyetem új kutatási programja keretében készítettek egy online böngészhető térképet, amelyre ráillesztették a középkori (döntően 13-14. századi) hallottkémek jelentései alapján feltárható gyilkosságok helyszíneit. Jelenleg három város: London, Oxford és York gyilkossági esetei kutathatók a térképeken. Minden eset helyszínét az alkalmazott fegyvert jelző piktogramok (például kard, tőr, kés, íj vagy balta) jelölnek, amelyre kattintva feltűnik a bűntény leírása, sok helyütt az halottkém eredeti jelentésével, sőt hangos kommentárral együtt.
– A térkép élettel telivé teszi a jelentéseket, mert az emberek azzal szembesülhetnek, hogy azokon az utcákon, amelyeket jól ismernek, a középkorban gyilkosságokat követtek el – nyilatkozta Manuel Eisner professzor, a Cambridge-i Egyetem kriminológiai intézetének igazgatója. Persze a projekt fő vonzereje a krimibe illő, 700 éve történt emberölések böngészése okozta borzongás, de a kutatók azt remélik, hogy a gyilkosságok hátterében feltűnő mindennapos élet „ablakot nyit a múltra”, és az emberek a középkori londoniak vagy oxfordiak hétköznapjait is jobban megismerhetik. Az is kiderülhet a nyomozati aktákból, hogy a középkorban is voltak bűnüldöző szervek, amelyek igyekeztek megtalálni a gyilkosságok elkövetőit.
A kutatók a térkép alapját képező adatok feldolgozása közben ismerték fel, hogy a középkori Oxfordban a lakosságra vetítve négyszer-ötször több gyilkosság történt, mint Londonban vagy Yorkban. A történészek ezt a város nagyszámú egyetemista lakosságával indokolták. Abban az időben kizárólag egyedülálló férfiak tanulhattak Oxfordban, és akkori mércével rengetegen voltak: a város 7000-es lakosságából 1500-an egyetemi hallgatók voltak. Márpedig a bűncselekmények nagy részét – az adatok szerint – ma is inkább a fiatal egyedülálló férfiak követik el.
A hallgatók az egyház tagjainak számítottak, így gyakorlatilag mentességet élveztek a világi igazságszolgáltatástól. Ez azonban nem jelentette azt, hogy ne élvezték volna az egyetem nyújtotta meglehetős szabadságot: egymást érték a városban a kocsmák, a játékbarlangok és a nyilvános házak. A hallgatók Britannia, sőt Európa legkülönbözőbb vidékeiről érkeztek, így sok volt közöttük az összetűzés, minthogy pedig abban az időben mindenki keze ügyében ott volt a fegyver, ezek az összetűzések gyakran végződtek vérontással.
1299-ben például egy áprilisi péntek este a prostituáltként dolgozó Margery de Hereford felment egy kuncsafttal az oxfordi St. Aldate egyházközségben. Amikor lezajlott az ügylet, Margery a fizetséget követelte az ügyfélétől (aki az egyetemen tanult, de a neve ismeretlen), ám ő fizetés helyett kést húzott elő, és a bal mellén megszúrta a nőt, nagyjából egy hüvelyk széles sebet ejtve rajta. A nő elhunyt, a tettes pedig elmenekült. Az esetnek akadtak tanúi is, akiket a halottkém hallgatott ki (aki tehát abban az időben nyomozati munkát is végzett). A középkori törvények szerint az erőszakos cselekmények tanúinak, illetve a holttestre rátaláló járókelőknek hangosan kiáltozniuk kellett, hogy így hívják fel a többi lakos, illetve a rendfenntartó szervek figyelmét az esetre. Aki nem kiáltott hangosan, azt perbe foghatták.
A 14. századi Londonban 80-100 ezer ember élt, mielőtt a fekete halál megtizedelte volna a főváros lakosságát. Ebből az időszakból 142 gyilkosságot tartalmaz a térkép, emellett pedig a természetes és balesetből eredő haláleseteket is feltüntették.
Az érdekesebb esetekből podcastet is készítettek, amit a Spotify-on lehet meghallgatni.
