A klímaváltozás hatásainak bolygóléptékű ellentételezésére irányuló erőfeszítések rendszerint jobb esetben reménytelenek, rosszabb esetben pedig megvalósíthatók, de félő, hogy ez esetben nagyobb katasztrófát okoznának, mint amit igyekeznek megoldani. E „geomérnökinek” nevezett elképzeléseket rengeteg kritika övezi. Vannak például ötletek, amelyek különféle, légkörbe juttatott anyagokkal próbálnák csökkenteni a napsugárzás erősségét. Ezek az erőfeszítés sok környezetvédő szerint csupán pótcselekvések, és csak arra jók, hogy a legkörnyezetszennyezőbb iparágak megnyugtassák az embereket, és eltereljék a figyelmet a saját felelősségükről, hiszen azt ígérik, hogy hamarosan jön majd egy scifibe illő technológiai újítás, ami egy csapásra megoldja az éghajlatváltozást.
Viszont ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden ötlet, ami a klímaváltozás egy-egy konkrét károkozásának lassítására vagy megállítására irányul, rögtön értelmetlen lenne. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, hamarosan nyaranta teljesen jégmentessé válhat az Északi-sark. Ezt a folyamatot sok klimatológus megállíthatatlannak és elkerülhetetlennek tartja, viszont a Real Ice nevű startup cég munkatársai szerint lehetséges visszafagyasztani a Jeges-tengert, és ezzel megóvni az északi-sarki jégsapka maradványait.
A Real Ice bejelentette, hogy az első terepi kísérletek sikeresnek bizonyultak. A teszt során tengervizet szivattyúznak a jég tetejére, ami ráfagy, és így vastagítja az úszó jeget. Normális körülmények között talán nem jöhetne szóba az efféle, első hallásra meglehetősen fenntarthatatlannak tűnő megközelítés, de vannak kutatók, akik szerint a folyamatos aktív visszapótlás az egyetlen és utolsó szalmaszál az északi-sarki jég megmentésére. Máskülönben egy évtizeden belül nyaranta biztosan el fog tűnni az eljegesedés (és a téli jégsapka kiterjedése is végletesen összemegy). Ez a teljes északi-sarki ökoszisztémát és a jégen halászó eszkimóközösségek létét fenyegeti.
A Real Ice „megoldása” azon alapszik, hogy átfúrják a tenger felszínén úszó jégtáblákat, és alóluk szivattyúzzák ki a fagypont körüli hőmérsékletű tengervizet a jégtáblát fedő hóra. A víz beszivárog a hó belsejében lévő légbuborékokba, ott megfagy, és tömör jeget képez. Ezáltal az egész jégtömeg tömörödik, ami elvileg javítja a hővezető képességét. Ez ebben az esetben azt eredményezheti, hogy a hideg levegő jobban lehűti a teljes jégtömböt, és így még több jég fagyhat ki a tengerből a jégtábla aljára.
A módszert javasló kutatók szerint a jégtáblák tízszázalékos vastagítása ellensúlyozhatná az olvadás okozta jégveszteséget. Az első terepi teszteket az idei év első öt hónapjában végezte a cég a kanadai Viktória-sziget partjainál lévő Cambridge-öbölben. Az eredmények szerint a megfúrt és tengervízzel locsolt jégtábla 50 centiméterrel lett (maradt) vastagabb, mint a kontrollként használt kezeletlen jégtábla. Még ennél is figyelemre méltóbb, hogy a vastagodás fele (25 centiméter) a jégtömb aljára fagyott tengervízből származott, vagyis a hővezetésen alapuló elmélet működőképesnek tűnik.
Nem minden kutató ért egyet azzal, hogy ez az elképzelés élesben is működőképes lehet (abban az értelemben, hogy érezhető hatást gyakorol az egész jégsapkára). Az eddigi tszteket csupán egy futballpályányi jégen végezték, de ahhoz, hogy tényleg megóvják a jégsapkát, sok ezer négyzetkilométerre kellene kiterjeszteni az eljárást. Szinte felmérhetetlen, hogy ez mennyi energiát emésztene fel (ami széndioxid-kibocsátással járna, így tüzelné az éghajlatváltozást).
