Datolyapálmák dézsában az Országos Vízügyi Főigazgatóság épülete előtt, kecskeutaztatás a villamoson, vagy struccfutam most szombaton Kunadacson – csak egy pár médiahekk a Zöld Gerilla mozgalom szervezésében az utóbbi időkből. A három éve alakult mozgalom célja felhívni a figyelmet arra, hogy Magyarország teljesen kiszáradhat a klímaváltozás hatására, ha nem változtatunk szokásainkon. A mozgalom vezetőjével, Kulcsár Lászlóval egy Népliget melletti török étteremben beszélgettünk.
– Miért pont Zöld Gerilla a mozgalom neve?
– A gerillák mindig is aszimmetrikus harcot folytattak, mindig is kisebbségből védekeztek – vagy akár támadtak. Az első gerillák francia parasztok voltak, akik a saját földjüket védték a jakobinus francia forradalmárok ellen, később spanyol földművesek kaptak fegyverre Napóleon ellen, maga a fogalom is a hispán nyelvből ered. Mi is egy ilyen aszimmetrikus harcot vívunk, megpróbáljuk felhívni a figyelmet a rossz vízgazdálkodásra és a megoldásokra, természetben élő, ökologikusan gazdálkodó parasztok vagyunk.
– Vannak ebben a harcban szövetségesek?
– Szövetségesnek nem mondanám, de maga a klímaváltozás az, amelyik fel fogja nyitni az emberek szemét arra, hogy így nem mehet tovább, és ki fogja kényszeríteni a változást. 2022-ben a teljes évi GDP 3 százaléka veszett oda az aszály miatt. A szántók tavaly az aszály, idén az átvételi árak miatt pedig hektáronként 100 ezer forint veszteséget termeltek a gazdáknak. Az Európába beözönlő ukrán gabona pedig be fogja zárni a magyar gabonabányák egy részét is, a kemikáliákra alapozott művelés végére pedig az árak elszállása fog pontot tenni. Az építőanyagok árának emelkedése pedig azt jelenti, hogy a jelenleg építőiparban dolgozó emberek tömegei fognak munka nélkül maradni egy recesszió után, őket fel tudná szívni a nem-nagyipari mezőgazdaság. Tönkrement és más művelési ág után néző gazdálkodók egész sora fog együtt járni a klímaválsággal. És ez csak az anyagi oldal. Mit fognak mondani azok a családok, ahol a jövendő nagy nyári hőguták egyike elviszi a nagypapit? Mi úgy gondoljuk, hogy a változó klímához nekünk is változni kell, és az a szemlélet, amelyik a vízben legyőzendő ellenséget látott, melyet minél hamarabb el kellett vezetni, nem fenntartható. Olyan, mintha a vízügy a Kárpát-medencei-sivatag létrehozását tűzte volna ki célul. Persze a vízelvezetés fontossága a bőséges víz idejében indokolt volt, hisz például 1943-ban előfordult, hogy 600 ezer hektár volt tartósan víz alatt, de ma már örüljünk, ha nem szárad ki a Duna. Mondjuk belvíz is csak azóta van, amióta gátak vannak, addig természetes vízjárások voltak.
– Mit kéne Önök szerint tenni?
– Nem azt mondjuk, hogy fel kell hagyni Magyarországon a gabonatermesztéssel, bár a klímaváltozás miatt az európai gabonaöv észak-keletre tolódása már tetten érhető folyamat. Nagyjából a szántók negyedét, 25 százalékát kéne kivenni ebből a művelési ágból, ez nagyjából a 4,3 millió hektár szántóból bő 1 millió hektárt jelent. Ez kicsivel nagyobb, mint Bács-Kiskun. Helyette viszont lehetne erdőt telepíteni, lehetne gyümölcsös, szőlő, legeltetésre való mező, kaszáló, és az arra alkalmas területeket lehetne vízzel elárasztani, elsősorban a Tiszából, szabályozott oldalirányú vízkivezetéssel. Nádasokat-halastavakat hozhatnánk létre, azaz, inkább csak visszaállítanánk, hiszen míg Európában a vizes élőhelyek 70 százalékát semmisítette meg az ember, Magyarországon az árterek 95-98 százalékát, a vizes élőhelyek 87 százalékát. Kezdtük a vízszabályozást a Tiszával az 1830-as években, folytattuk a Dunával az 1870-es években, majd 1929-ben lecsapoltuk a Turjánvidéket, később 1950-ben a Homokhátságot is. Mivel a szántók monokulturális agrársivatagok, így az ökológiai sokféleség megőrzése szempontjából is indokolt lenne a művelésiág-váltás. A Balogh-Koncsos koncepció szerint nagyjából 2,5 köbkilométer vizet lehetne gravitációsan kivezetni ezekre a mély árterekre infrastrukturális sérelem nélkül csak a Tisza völgyében (összehasonlításképpen: a Balaton víztérfogata 1,9 köbkilométer – a szerk.). Plusz egy millió hektár legelő az plusz egy millió marhával többet is jelentene. Igaz, kevesebb disznót, hiszen a kevesebb megtermő kukorica miatt a sertéstartás is veszítene volumenéből. Andrásfalvy Bertalan kutatásai alapján nem túlzás azt állítani, hogy amit ma agroforestrynek hívunk, annak számos eleme és módszere része volt az általánosan elterjedt középkori művelési gyakorlatnak. Ez igaz volt szinte egész Európára és benne Magyarországra is, szerintünk pedig vissza kéne térni a korábbi jó gyakorlatokhoz, melyek figyelembe veszik a táj lehetőségeit is.
– Az akcióikkal sikerült már a mozgalomnak magára felhívni a figyelmet?
– Volt már olyan facebook-posztunk, amelyik 50-60 ezres elérésig jutott, és mindenféle irányultságú médiumba bekerültünk már. Nagy István agrárminiszter épp most hívott meg minket egy személyes találkozóra, ahol folytatni fogjuk a korábban elkezdett beszélgetést – ugyanis korábban az ellenzéki, LMP-s politikus Keresztes László Lóránt, a Fenntartható Fejlődés Bizottsága elnöke meghívott bennünket a bizottságba, ahol szintén beszéltünk már vele. Valami előrelépés van, hiszen a vízügy is rendkívül büszke arra, hogy 120 millió köbmétert tárolt be idén, ami viszont eltörpül amellett, hogy nagyjából 10-15 milliárd köbméterre lenne szüksége az országnak.
– Akkor most végül is a mozgalom kormánypárti vagy kormányellenes?
– Egyik sem. Egyik kormánnyal sem vagyunk elégedettek, és mindegyikkel szívesen együttműködünk. S noha gerilla a nevünk, de teljesen legálisan működünk. Amikor Bözsit, a kecskét, felvittem a villamosra, még akkor is megnéztem, tiltja-e a BKK szabályzata azt. Nem tiltotta. Én meg lyukasztottam Bözsinek is.
– Mi lesz akkor, ha nem járnak sikerrel?
– A Föld nagyon könnyen rendbe fogja rakni magát, pár millió év alatt. Mindaz, amit mi az elmúlt 100-150 év alatt szétbarmoltunk, az nem számít, földtörténeti léptékben mérve semmiség. A kérdés, hogy mi marad? Azok a kulturális kincsek, amiket összehoztunk az elmúlt pár ezer évben, azok hogy fognak áthagyományozódni, és főleg, kiknek, ha ilyen kőkorszaki alakok maradnak majd csak meg utánunk? Vagy lehet, hogy majd éjszakai élőlények leszünk, mert az éjszakai 30 fokot legalább el lehet viselni? És akkor meddig tudunk majd nyílhegyet pattintani, addig, amíg találunk üvegszilánkokat? Vagy egy guberáló társadalom leszünk, és mondjuk 200-300 évig elélünk még valahogy a romokon, a korábban lezárt készleteket fosztogatva? Addig lesznek acéleszközeink, amíg találunk vashulladékot? A fölmelegedés ugyanis egy dolog, voltak már melegebb időszakok is, de akkor még voltak pufferek, amiket viszont mi magunk szüntettünk meg. A hidrológiai ciklust mi magunk gyorsítottuk fel azzal, hogy kiszárítottuk a vizes élőhelyeinket, és a fölmelegedés a fölgyorsult ciklussal együtt nagyon veszélyes kombináció az emberiségre nézve. Ezek egyike sem jó jövőkép. Bízom abban, hogy minél többeket tudunk meggyőzni a szemléletváltás szükségességéről, és el tudjuk mindezt kerülni.
