2015-ben 2,25 milliárd forint uniós támogatásból szépen felújították a Velencei-tavi Vízi Sportiskola agárdi telephelyét. Karmikus ereje van ennek az évszámnak, hiszen Angela Merkel ekkor hirdette meg híres (hírhedt?) „Wilkommenskultur” néven elterjedt, a menekültügyi válságot, illetve a migrációs hullámot kezelni óhajtó szolidáris társadalompolitikáját. A kifejezés egyébként eredetileg a kelet-közép-európai munkavállalók tárt karokkal történő befogadását jelentette, a munkaerőhiánnyal küzdő Németország további gazdasági katalizálásának érdekében. A közbeszéd természetesen ezt már rég elfelejtette, és a kifejezés kulturális konnotációja lett a migrációs hullámnak.
A keresztény kultúra érték (…), nem akarunk kevert országgá válni, migrációt nem akarunk, a biztonságot meg akarjuk őrizni, és a családpolitikánkon keresztül képesek leszünk migránsok nélkül is fenntartani Magyarország biológiai jövőjét – így fogalmazott Orbán Viktor egy 2019-es, Kossuth rádióban előadott „interjúban”. Továbbá a magyar ember emlékezetében élénken él a kép a hatalmas óriásplakátokról, amelyek szilárd magyarsággal és a hatalom tradicionális, nemzeti-keresztény elvei mentén hirdette: „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!”. Sőt, volt olyan plakát is, amely „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén” felirattal jelezte, hogy a 2019-es nemzeti konzultáció 99 százalékos fölénnyel prosperált az illegális bevándorlás elutasításának kérdésében.
Mind a neoliberális gazdaságpolitika, mind a populista hatalomtechnika egyik fő ismérve, hogy nincsenek elvek. A politizálás hatalomtechnikai és gazdasági érdekek mentén realizálódik. Nem az erkölcs, nem a kultúra, nem társadalmi víziók szolgálatában, csak a pőre opportunizmus – amit ők mellesleg politikai realizmusnak hívnak – kiszolgálása a prioritás. A neoliberális gazdaságpolitika és a populista kormányzás esszenciálisan találkozik Orbán Viktor és udvartartása rendszerében. A hatalom szócsöve az ideológiai direktívát diktáló média – az összes lojális káderével együtt – hiába önti le valós politikai természetét a trikolór piros-fehér-zöld pompás színeivel, ha valakinek komolyan szándékában áll, még egy olcsó spaklival is könnyedén lekaparhatja a rendszer identitáshazugságának vékony mázát.
Itt újra visszakanyarodhatunk a Velencei-tavi Vízi Sportiskola agárdi telephelyére, amelyet egyébként a Pro Rekreatione Közhasznú Nonprofit Kft. üzemeltet, amely 2021-ig állami cég volt, azóta a Máltai Szeretetszolgálaté, és ahová évek óta szervezett tábort a Gyógyító Jószándék Alapítvány, amely izomsorvadásban szenvedő gyermekek támogatására szakosodott. – Nagy segítség ez a magyar családok számára – hangzik a közhelyes frázis, ami erre a konkrét esetre ténylegesen igaz volt, egészen addig, amíg a gazdasági opportunizmus felül nem írta a hazafias értékekre oly érzékeny Nemzeti Együttműködés Rendszerének ars poeticáját. Az olcsó spakli még csak meg sem bicsaklik a hevenyészett kaparászás közepette. Ugyanis az történt, hogy a Gyógyító Jószándék Alapítvány az izomsorvadásos gyermekekkel együtt szedelőzködhet, és a táboroztatás idejére szíveskedjen másik intézményt keresni, mert a hely azóta az iváncsai akkumulátorgyár dél-koreai vendégmunkásainak szállója lett. A beteg magyar gyerekek helyett a multinacionális tőke kiszolgálására iderendelt „praktikus árréssel” munkát vállaló vendégmunkások élvezhetik az akadálymentesített szobákat (van élet kerekesszékkel is) és a kellemesen napos erkélyeket.
Elő a spaklit és kaparjuk együtt le a rendszer testén filmrétegként elterülő kultúrmázt.
