Budapest nem Asztana

Budapest nem Asztana

Orbán Viktor miniszterelnök (b) és Nurszultan Nazarbajev kazah elnök kezet fog Asztanában, Kazahsztán fővárosában 2015. április 1-jén (Fotó: MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Kobza Miklós)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Olvasom a Magyar Hangban, hogy Kazahsztánban leépítik Nurszultan Nazarbajev korábbi elnök mindenre kiterjedő kultuszát. Érvénytelenítik azokat a jogszabályokat, amelyek neki és családjának érinthetetlenséget és a törvények felett állást biztosítottak, s megfosztották őt a megtisztelő „Elbaszi”, azaz a Nemzet Vezetője címtől is. Nazarbajev különféle szervezeteken keresztül próbálta megőrizni befolyását és irányítani utódját, Kaszim-Zsomart Tokajevet, ám ezt a törekvését is hatástalanították. A volt államfőről elnevezett főváros is visszakapta eredeti nevét, ismét Asztanának hívják. Családja azonban otthon és külföldön egyaránt hatalmas vagyonnal rendelkezik, s ezen keresztül ma is jelentős hatással van az országra.

Sok párhuzam érezhető Kazahsztán korábbi és hazánk mai állapota között – nálunk is egyetlen ember, valamint annak rokonai és ismerősei kaparintottak a kezükbe szinte mindent: vagyont, hatalmat, hatáskört. Két különbséget látok: itt még nem nevezték át sem Budapestet, sem Felcsútot Orbánvárosnak, s nem kapta meg a miniszterelnök az egyébként nagyon találó „Elbaszi” címet sem, holott igazán megérdemelné.

Amihez csak hozzányúlt a társadalom, a gazdaság, a kultúra, az igazságszolgáltatás területén vagy bárhol egyebütt, mindenhol csak rontott a viszonyokon. A lakosság nagy tömegei semmit sem profitáltak tevékenységéből, vagy fillérekkel szúrták ki a szemüket, s elzárták előlük a feljebbjutás útjait. Igencsak megszenvedtük centralizáló, diktatórikus hajlamait, szociális és környezeti érzéketlenségét, gazdasági amatörizmusát, rapid és az érdekeltek véleményét mellőző jogalkotását is. Folyamatosan szorította háttérbe az önkormányzatokat, s a tudásigényes ágazatok helyett a gazdasági növekedés felpörgetésére, összeszerelő üzemekre, presztízsberuházásokra fordította a beáramló EU-s pénzeket. Így a beköszöntő válságok tartalékok nélkül érték az országot, ezért ezek az időszakok különösen tragikusnak bizonyultak: nem sikerült sem a koronavírus, sem az energiakrízis negatív következményeit mérsékelni. Mindent elönt a korrupció, s a kormány külpolitikája is katasztrofális, szembemegy a nemzet elemi érdekeivel. „Áldásos” tevékenysége nyomán az ország lassan kiürül, egyedül a propagandagépezet működik optimálisan, amit a tavalyi választások eredménye is igazol.

Csak remélhetjük, hogy a türk, avagy kipcsak rokonság mintáját követve egyszer Orbán Viktor fogadott családja is hasonló sorsra jut, mint a Nazarbajev klán.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/9. számába jelent meg március 3-án.