A kormányfő megítélése szerint az utolsó tíz évünk volt a legsikeresebb tíz az elmúlt száz év magyar történetében. A túlzóan merész kijelentés arra késztetett, hogy megvizsgáljam, mennyire igazolja a „teljesítményt” a valóság, a magyar gazdaság helyzete, jelenlegi állapota.
Hazánk teljesítménye e szakaszban az átlagos évi 2,5 százalékos bővüléssel inkább stagnáló, mintsem fényes felzárkózást mutat. Az Eurostat adatait vizsgálva ez az eredmény úgy minősíthető, hogy az elvesztegetett lehetőségek évtizedekeként vonul be a magyar gazdaságtörténetbe az egymást követő Orbán-kormányok időszaka, noha 46,5 milliárd euró összegű, vagyis hatalmas méretű támogatás érkezett az országba az EU-tól! A külgazdasági környezet is kedvezett, hiszen az energia- és üzemanyagárak hosszú időn át alacsonyan voltak, és az olcsó pénz és hitelbőség is kedvezett a gazdasági vérkeringésnek.
Hogy elmaradt az óhajtott mértékű felzárkózás, annak oka, hogy a magyar gazdaság szerkezete továbbra is elavult, ezen nem sikerült változtatni. A támogatások jelentős része az alacsony jövedelmet termelő, olcsó munkaerőre épülő ágazatokba, a nemzetközi versenyben nem helytálló kkv-szektorba vagy a baráti cégekbe áramlott. Ismétlem: pedig a világgazdasági környezet abszolút kedvező volt, hiszen alacsony nyersanyag- és üzemanyagárak és minimális kamatok mellett lehetett gazdálkodni! Tehát tartós pénzözönből és túlnyomóan kedvező külső gazdálkodási környezettől körülvéve csak ennyire futotta. Ez gyenge teljesítmény! De ne legyünk telhetetlenek! Ettől még az értékelés megállhatná a helyét, ha az elmúlt 100 év gazdaságtörténete valóban nem produkált volna jobb teljesítményt.
A gazdaságtörténészek sem vitathatják azt, és zömük véleménye egybeesik azzal a megállapítással, hogy 1921-től, az első világháború után Gróf Bethlen István miniszterelnök teljesítménye biztosan felülmúlta a 2010 és 2020 közötti évtizedet, mivel neki regnálása során, 1921 és 1931 között sikerült a háborúban kivérzett ország gazdaságát konszolidálnia, és egy erős pénzt, a pengőt megteremtenie. A pengő egészen az 1930-as évek közepéig stabil, értékálló pénznek bizonyult. Bevezetése az első világháborút és Trianont követő gazdasági válság utáni stabilizációs program része volt,
Az 1920-as években többször is dinamikusan bővült a magyar gazdaság. A gazdaság első világháborúban megakadt strukturális átalakulása folytatódott. Ezzel összhangban a textil- és cukoriparban is jelentős fejlődés ment végbe, miközben a magyar elektrotechnika műszereit és a közlekedési eszközgyártás termékeit világmárkaként tartották számon (Ganz, Orion). Gróf Bethlen eredményes volt egy nagyfokú szociális és politikai harmónia megteremtésében is. A konszolidáció végére a bérek jelentősen nőttek, a munkanélküliség alacsony szintre süllyedt. (Ez Orbán évtizedére is igaz.)
Az oktatási, kutatási és kulturális közintézmények megreformálásában és fejlesztésében is komoly eredmények mutatkoztak. A népiskolai hálózat és a közegészségügy fejlesztésében elért teljesítménye még a mai napig példamutató és egyedülálló! A gazdaság növekedését az időszak végén a nagy világgazdasági válság akasztotta meg, amit fokozatosan a gazdaság helyreállása és a katonai megrendelések növekedése miatt bekövetkező újabb gyors GDP-bővülés követett. A pengő hozzásegített hazánk gazdaságának erősítéséhez.
Orbánék a stabil hátterű euró bevezetését elmulasztották. Miközben az elmúlt évtized alatt a szabadjára engedett árfolyampolitika következtében a forint folyamatosan gyengült, és ez az egyik erőteljes okozója lett az egyre erősödő, rohanó inflációnak. Orbánék oktatáspolitikájának intézkedései és azok kihatásai ebben az évtizedben sem derítettek jó kedvre: a tankönyvválasztás szabadságának felszámolása, a tankötelezettségi korhatár leszállítása, a korai iskolaelhagyók arányának emelkedése, a növekvő bérfeszültségek, az egyre kevesebb fiatal diplomás. Ez nem sikertörténet, ez lejtmenet! Minőségi oktatásért magániskolába kell iratkozni.
A magyar gazdaság Trianon óta eltelt évszázadában ritkák voltak a hosszabb növekedési ciklusok. A konjunktúrát időről-időre globális háborúk, világgazdasági válságok vagy súlyos gazdaságpolitikai hibák szakították meg. Tárgyilagosan szemlélve az orbáni 10 évnek is voltak hasonló kedvező eredményei, mint a bethleni korszaknak, ez elsősorban a foglalkoztatásban és a bérnövekedésben érhető tetten. Amiben mégis messze elmarad 2010 és 2020 közötti periodus, az a gazdasági szerkezetváltásban, az innovációban, az oktatás területén és az euró mint stabil fizetési eszköz bevezetésének elmulasztásában jelenik meg.
Más szektorok összehasonlítása e cikk terjedelmét meghaladja, de a bemutatott példákon is meggyőzően bizonyítást nyerhetett az, hogy a múlt század bethleni évtizedének teljesítményei túlhaladták az Orbán-korszakét. Holott az a miniszterelnöki szakasz 1921-től a mérhetetlen európai háborús károk folyományaként szerényebb és mostohább külgazdasági körülmények közepette telt.
A reálgazdasági felzárkózás fenntartásához és felgyorsításához az előttünk álló időszakban elengedhetetlen lesz a versenyképesség erősítése, a növekedési tartalékok újrateremtése és mobilizálása, illetve a 21. századi világgazdasági trendekhez történő gyors alkalmazkodás. Ha ez megvalósul, még mindig lehet majd olyan dekád, 10 év, amely az azt megelőző évszázad legjobb teljesítménye. Reménykedjünk!
A szerző közgazdász
