Pillanatnyilag nagy a hallgatás! Viszont készül a nagy bejelentés! A nemzetközi porondon békepárti kormányunk hazánkban az ellenzékkel karöltve egymásra acsarkodva szítják a feszültséget és háborúskodást. A talapzaton felállított kereszt, mint az M5 stúdió kerekasztal-beszélgetésében (Ez itt a kérdés) az egyik kormánypárti aktivistától megtudtuk: „FRICSKA”. Kéjes mosollyal közli: fricska, a volt kommunisták bosszantására. Erről szólnak a mai kerekasztal-beszélgetések. Mindig csak a saját köreikből hívnak résztvevőket, hogy utána gyalázzák a másik oldalt. Fizetett bértollnokok, újságírók, aktivisták szétvernek családot, baráti, munkahelyi közösségeket, csak az őket pénzelő pártoknak legyen elegendő támogatójuk a választásokon. A kerekasztal körül, mint általában mindenhol, nem párbeszéd, hanem gyűlöletkeltés zajlik.
Jézusnál még működött a párbeszéd. Ezért ment el vámosokkal, bűnösökkel, farizeusokkal, írástudókkal beszélgetni, ha meghívták. Az akkori államegyházügyi hivataltól meg is kapta a magáét! Keresztre feszítették. Talán ezért akarnak a maiak is keresztet állítani, mert fel akarnak valakit feszíteni? Egyszer a kurucokat, majd a labancokat, mindig a legjobbakat. Talán ezért ilyen silány a közéletünk manapság, mert elfogytak a gondolkodók – vagy nem jutnak szóhoz? Az oligarchia által lebutított tömeg meg ordítja: KERESZTRE VELE!
Talán az utolsó igazi párbeszéd, amit láttam, Gulyás Márton, a Partizán frontembere és Kassai Lajos lovasíjász között zajlott. Gulyás meghívta Kassait egy beszélgetésre, de ő nem ment be a stúdióba, viszont barátságosan invitálta, hogy keresse fel őt a tanyáján. Gulyás Márton megkérdezte Kassait, hogy miért nem fogadta el a Partizán meghívását.
Kassai: Tudja, mi az univerzum két szélső pontján helyezkedünk el.
Gulyás: Akkor miért hívott meg magához?
Kassai: Nézze, végül is arra gondoltam, hogy ha mi ketten le tudunk ülni egy asztal mellé beszélgetni, akkor ennek az országnak talán még van jövője.
Egyre inkább úgy látom, elszállt a jövő. Megszűntek a párbeszédek. Az M5 nem mert behívni a szabadság szobor ügyében, de kiválóan szórakoztatták egymást a NER-aktivisták, miközben fölöttem élcelődtek.
Régen volt még egy műsor a reggeli órákban, az Össztűz. Az akkori média három vicsorgó oroszlánja lerohanta a vendéget, hogy nyitott, fair beszélgetést folytassanak. Gondolom, erre az M5 stábja most is nyitott lenne, hogy a NER-aktivisták élesítsék rajtam a fogsorukat. Valamikor Balczó András úgy védte ki ezeket a helyzeteket, hogy csak nyílt, egyenes adásban volt hajlandó beszélgetni. Az M5 stúdiójában az aktivisták közül az egyik kedves antipatikus újságíró megjegyezte, hogy Jézus nem akart békét. Szerintem lehet, hogy akart, csak a többiek nem akartak. Talán ezért volt ellenségeskedés apa és fiú, anya és leánya között, mert egyik sem akart békét, hanem inkább „a másik halálát”. Ilyen a mai buzgó keresztállító kereszténység is.
De visszatérve az eredeti témánkhoz: Nálunk, Krisztusiaknál a kereszt/feszület nem „FRICSKA”, nem harci eszköz. Nálunk nem szokás a keresztet/feszületet fegyverként használni, mert ezzel meggyalázzuk Jézus evangéliumi üzenetét. A császárok, a mindenkori államegyházügyi hivatal emberei, alkalmazottai szeretik magukra aggatni a kereszteket, jelezve, hogy e jelben győzni fogunk. Győzedelmeskedünk felettetek! Csak Jézus nem győzedelmeskedni akart, hanem megváltani minket bűneinktől. Így került fel a középső keresztre. Érdekes, itt nem tülekedik senki, csak a szélső keresztek körül, ahol megfeszíthetünk másokat. Krisztus mellett senki sem akar áldozódni. Ez valahogy nem szimpatikus senkinek.
Ha már a talapzaton lévő keresztnél tartunk: talán a nagy tanácstalanság közepette mégis érdemes lett volna megkérdezni a keresztény egyházak vezetőit és a műemlékvédelmi szakembereket is, hogy nekik mi a véleményük a kereszt elhelyezésével kapcsolatban. Amennyiben keresztény vezetőink úgy látják, hogy a keresztállítás a jelenlegi helyzetben fontos és szerencsés a magyar keresztény egyházakra és a társadalomra nézve, ám legyen. Várjuk ennek gyümölcseit!
Még egyszer a keresztállítóknak: „Aki utánam akar jönni, vegye vállára keresztjét és úgy kövessen engem”, mondja az Úr! Szabad a kereszten meghalni másokért szabadon, örömmel, szeretettel! Ezt tette Jézus! De ha fricska, ahogy a keresztállítók fogalmaztak, akkor legyen „FRICSKA”. Nekünk, Krisztusiaknak marad a szeretet és a béke szimbóluma. A többieknek padig szabad továbbra is gyalázkodni: A mi fegyverzetünk viszont a MEGTÉRÉS és az IMÁDSÁG.
Így kezdődött az egész történet is: „TÉRJETEK MEG, TARTSATOK BŰNBÁNATOT, MERT KÖZEL VAN ISTEN ORSZÁGA.” Akik pedig élesítik a fogukat, keresztjeiket, azoknak csak ennyit: URAM! BOCSÁSS MEG NEKIK, MERT NEM TUDJÁK, MIT CSELEKSZENEK!
