Olvasom az Ovádi Péter állatvédelemért felelős kormánybiztossal készült interjút, és tisztelettel adózom a politikusnak, aki Patyomkin tehetséges utódának bizonyul. (Ha valaki nem tudná, Grigorij Alekszandrovics Patyomkin orosz politikus és hadvezér, II. Katalin cárnő kegyence arról híres-hírhedt, hogy a nyomorgó parasztság jólétének bizonyítására a cárnő látogatásakor díszletfalvakat építtetett.)
Az előléptetett miniszteri biztos immár bő másfél éve igyekszik csillogó kirakat mögé rejteni a kormányzati semmittevést. Persze az tény, hogy a kirakatba kellett tenni néhány látványos (de érdemi ráfordításokat nem igénylő) holmit, amelyekkel a biztos úr időről időre dicsekszik is a kormányzathoz közel álló médiumokban.
Most sincs ez másként. O.P. lelkesen sorolja a Nemzeti Állatvédelmi Programot, a „Felelős állattartás elősegítése” pályázatot, a Gazdijogsi programot, a vonatkozó törvény és rendelet szigorítását, a témában hirdetett online nemzeti konzultációt, a megalakult Nemzeti Állatvédelmi Tanácsot és a megszületett Állatvédelmi Kódexet.
Ha jól megnézzük a felsoroltakat, szembeötlő, hogy az állatvédelem frontvonalában dolgozó, állatmentéssel, gyógyítással és rehabilitációval foglalkozó, menhelyeket működtető, örökbeadást szervező (zömmel civil) szervezetek semmilyen valós segítséget mindezekből nem kaptak, nem kaphattak. Eközben a felsorolt szervezetek és embereik a végletekig kizsigerelve próbálnak helytállni az egyre kilátástalanabb helyzetben: sok helyen már etetni sem tudják a mentett jószágokat, nincs pénz az állatorvosi költségek fedezésére, hiányoznak alapvető felszerelések és eszközök. És ami ennél is fájóbb: fogy a hit! A hit, hogy a helyzet javulhat. Hogy ha megoldás rövid távon nincs is, de legalább afelé haladunk. A tapasztalat éppen ennek ellenkezője.
Persze az Ovádi-interjúban szóba kerül a pénz is. A biztos szerint „az adventi időszakban több száz kilogramm tápadományt” osztottak ki, továbbá „példátlan anyagi forrás került elkülönítésre civil állatvédő szervezetek támogatására és ivartalanítási programokra”, végül pedig „civil állatvédő szervezetek hamarosan pályázhatnak az 500 millió forint keretösszegre”.
Jól hangzik, ugye? Jól bizony. De csak azoknak, akik nem tudják, mekkora a baj. Ezek a pénzben is mérhető támogatások nagyjából annyit érnek, mintha egy fuldoklónak tutaj helyett két-három gyufaszálat dobnának a tengerbe…
A jövőről szólva O.P. közli: „folyamatosan készítjük és aktualizáljuk a cselekvési tervet az elkövetkezendő négy évre vonatkozóan”, mert „Európa élmezőnyébe szeretnénk tartozni állatvédelem területén is”. Hát ez duplán érdekes: egyrészt továbbra is csak cselekvési terveket és nem cselekedeteket ígér; másrészt az állatvédelem terén sokkal nagyobb lemaradásban vagyunk Európa élmezőnyétől, mint mondjuk az életszínvonalban.
A Patyomkin-falu díszleteit látjuk: be nem tartott jogszabályok, népes bizottságok, etikai kódexek, kamu-konzultációk, hangzatos ígéretek, lózungok és semmire nem elég aprópénzek, amelyekkel persze az állatvédőket is meg lehet osztani. Mindez egyértelmű: az állatvédelem katasztrofális (és egyre romló) helyzetének megoldására nincs meg a politikai akarat!
A cár anyuska helyett nálunk persze a muzsikokat hülyítik.
