Cikkünk megjelenésének pillanatában Moszkvában már péntek éjfélre járt, ám Szergej Lavrov orosz, Zograba Mnacakanjan, örmény és Dzsejhun Bajramov azeri külügyminiszter még mindig, immár hét órája tárgyalt a Hegyi-Karabahban dúló harcok beszüntetéséről.
Mielőtt a három külügyminiszter leült volna tárgyalni, az AFP már megszellőztette, hogy közel a tűzszüneti megállapodás. A francia hírügynökség az EBESZ karabahi rendezéssel foglalkozó úgynevezett minszki csoportjának egyik társelnöki tisztét betöltő Emmanuel Macron apparátusából értesült arról, hogy a megállapodást még péntek este vagy szombaton aláírhatják.
De erre utalt az is, hogy a hármas találkozót megelőző nap Vlagyimir Putyin Moszkvába invitálva az azeri és az örmény külügyminisztert, a korábbiakkal ellentétben már nemcsak a harci cselekmények beszüntetésére szólította fel a feleket, hanem a foglyok és halottak cseréjéről is beszélt. Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő sokatmondóan ehhez annyit tett hozzá, hogy Putyin azeri és örmény kollégáival telefonon tárgyalva az elmúlt napokban keményen dolgozott az álláspontok közelítésén.
De az örmény kormányfő és az azeri elnök mai kijelentései is jelzés értékűek voltak. Nikol Pasinjan bejelentette, országa kész a békefolyamat, a tárgyalások felújítására. Ilham Aliyev pedig az azeri társadalmat felkészítve a nemzethez intézett üzenetében a karabahi fronton az elmúlt másfél hétben megmutatkozó azeri minőségi és mennyiségi fölény tudatában magabiztosan arról beszélt, hogy Baku a maga javára változtatta meg a karabahi status quót, és nem nyugszik bele területének elvesztésébe.
Bejelentette, hogy az azeri egységek áttörték a frontot és elfoglalták Gadrut települést és még néhány falut. Ezt az örmény fél cáfolta. De ami a legfontosabb, mint fogalmazott, Azerbajdzsán ad még egy „utolsó esélyt Örményországnak arra, hogy visszatérjen a tárgyalásokhoz”. Azért az azeri lakosság megnyugtatására ehhez hozzátette, hogy semmilyen tárgyalásokról nem lehet szó, ha Jereván Örményország részének tekinti Hegyi-Karabahot.
Az is nyilvánvaló volt, hogy a felek sem erővel, sem pedig pénzzel nem bírják a háborút, ráadásul esély sincs Hegyi-Karabah visszaszerzésére. Így azonnal megszülethet a fegyvernyugvás, ha mind Jereván, mind pedig Baku győzelemként tudja otthon eladni a kialakult helyzetet. Jereván most kommunikálhatja, hogy megvédte Karabahot, míg Baku közel kétszáz négyzetkilométer, néhány falu és stratégiai magaslat elfoglalására apellálhat. Az örmény erők az azeri légi fölény ellenére kitartanak, de Jerevánnak a fegyverszünet az erőviszonyok ismeretében sürgősebb. De az azeri hadsereg sem erőltetheti a védtelenségig a harcot, mert a fölénye az áttöréshez kevés, a veszteségek pedig az azeri társadalom türelmét is próbára tehetik.
Ugyanígy a mostani tárgyalások a Moszkva visszafogottságát érő kritikákra is választ adtak. A Kreml nem hagyta magát belerángatni a konfliktusba. Ezt már csak azért is igyekezett elkerülni, mert így a Törökországgal vívott proxy háború könnyen közvetlen összecsapásokba torkollhatott volna. Ugyanakkor azt sem hagyhatja, hogy Örményország vereségeként értékelje a világ a hadi helyzet alakulását. Ezt ugyanis Moszkva vereségének is tekintenék. Így a Kreml számára is fontos a mielőbbi tűzszünet. Oroszország a felek tárgyalóasztalhoz ültetésével megmutatta, hogy ugyan már nem az egyedüli, de továbbra is a legfontosabb közvetítő a karabahi konfliktusban.
