Hát, ramaty a helyzet, hogy egyszerűen fogalmazzak – ezt mondta az Átlátszónak adott interjújában a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének elnöke arról, hogyan írná most le az Országos Mentőszolgálat helyzetét. Lengyel Tibor szavai szerint azt látják, hogy minden egyes intézkedés arra irányul, hogy egyik napról a másikra találjanak megoldásokat, és ezek a megoldások soha nem hosszú távúak, átfogóak, amivel a probléma gyökerét lehetne kezelni, hanem mindig ad hoc jellegűek. – Képletesen mondva, sebtapaszt tesznek a nyílt törésre – fogalmazott.
Mint kifejtette, lassan tíz éve zajlik már, hogy a mentőegységeket Budapestre rendelik fel, de míg akkor csak a főváros környéki állomásokról, most már ott tartunk, hogy az ország legtávolabbi szegletéből is gondolkodás nélkül hívnak kollégákat. Azt látják, hogy mindenféle opciók, variációk működnek arra, hogy a budapesti mentést életben tartsák, mert a budapesti mentés, a vidéki mentőautók nélkül, csak a budapesti mentőegységekre támaszkodva, rég bedőlt volna. Ennek hátterében az áll szerinte, hogy nincs megfelelő háttérszabályozása a mentésnek, és főleg a mentésirányításnak. Egy mentésirányító nem teheti meg, hogy azt mondja egy adott helyzetben, hogy ne haragudjon, én nem küldöm ki ezért a mentőt. Ha nem küldi ki a mentőt, és annak az embernek akár a későbbikben valami problémája lesz, gondolkodás nélkül kirúgják. A mentésirányítók tehát nyomás alatt vannak jelen pillanatban.
Lengyel Tibor beszélt arról is, hogy semmilyen infláció követő intézkedése nem volt a mentőszolgálatnak. Be van lengetve egy márciusi béremelés, ami szerinte valójában bérrendezés, bérátalakítás. Átalakítják a bértáblát, egyszerűsítik, amivel alapvetően nincs baj, a baj elmondása szerint ott van, hogy egy tól-ig összeg van megadva az egyes kategóriákban. Azt pedig a munkáltató fogja megállapítani, hogy ki milyen bérezést fog kapni. Eddig a bértábla sávos volt, tehát három évente, még ha nem is sokkal, de nőtt a bér.
