Húszezer látogató. Ennyien voltak kíváncsiak a kortárs magyar képzőművészet legnagyobb hatású, nemzetközi viszonylatban is jelentős mestere, a Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas Bukta Imre kiállítására. A vidéki lét szubjektív látleleteként is értelmezhető Műveljük kertjeinket! című, augusztus végén bezárt tárlatának az óbudai Godot Kortárs Művészeti Intézet adott otthont. Ez a látogatószám nemcsak a magánmúzeum történetében számít mérföldkőnek, de a kortárs képzőművészet iránti érdeklődést tekintve is figyelemre méltó.
A hazai kortárs képzőművészet viszonyítási pontjának számító Godot története közel negyedszázadra nyúlik vissza. Sáfár Zoltán Kaucsek Bálinttal közösen olyan helyet szeretett volna az ezredforduló környékén létrehozni, amely képes meghatározó szerepet tölt be a saját területén, akárcsak Samuel Beckett Godot-ra várva című drámája az irodalomban – innen az elnevezés. Indulásuk óta Budapest számos kerületében működtek már: 1999-ben a pesti Madách téren nyitották meg az első kiállítóterüket, ahol idővel olyan jelentős alkotók fordultak meg, mint Szurcsik József, Gaál József, Kopasz Tamás, Orosz István és Szerényi Gábor. Később az újbudai Bartók Béla útra költöztek, ahol több rendhagyó tárlatot is szerveztek, köztük például Tereskovának, azaz Nagy Kriszta festőnek. A Godot mára hivatkozási alap lett, mely olyan meghatározó, progresszív szemléletű művészekkel dolgozik együtt, mint drMáriás, feLugossy László, Nádler István, Gaál József, Szikora Tamás vagy Ujházi Péter.
A huszadik jubileum idején léptéket váltottak: az újbudai kiállítótér mellett az egykori Goldberger-gyár textilmosójának területén nyitották meg az ország legnagyobb magánmúzeumát, a Godot Kortárs Művészeti Intézetet – négy szinten, több mint ezer négyzetméteren. Állami támogatások nélküli, fenntartható ökoszisztémát szeretnének létrehozni a Godot vezetői. – A külső forrás bizonytalanná tesz és függő helyzetbe kényszerít, épp ezért önerőből, több lábon állva próbálunk piaci alapon működni. Az intézet bizonyos értelemben klasszikus kiállítóhelyként működik, ahol belépőjeggyel lehet megtekinteni a kiállításokat – mondja Sáfár Zoltán. – Ezért különösen fontos, hogy elsőrangú tárlatokat hozzunk létre, de szeretnénk ugyanakkor eloszlatni azokat az előítéleteket is, amelyek a laikusokban élnek a galériákkal kapcsolatban. Belépőt jelképes összegért válthatnak ugyan, de fontos, hogy ne erősítsük az elképzelést, amely szerint a művészet ingyen van. A másik lényeges eleme a működésünknek a műtárgy-kereskedelem. Úgy tapasztalom, a művészetre fogékonyak sokkal inkább vásárolnak kortárs műalkotást egy fesztelen közegben, mint a galériák ijesztő világában, ahol szinte kötelező műértőnek tűnni.
Számítanak a művészetpártolók segítségére is: Bukta Imre – Műveljük kertjeinket! című kiállításának egyedi katalógusát önerőből nem tudták volna elkészíteni, ezért indították el közösségi finanszírozási kampányukat az első hazai online közösségi piactéren, a Brancson. A könyv a most zajló Godot Art Expón már elérhető. Az óbudai kortárs művészeti intézetben a fiatal, pályakezdő generáció is lehetőséget kap a bemutatkozásra. De rájuk fókuszál a 2016-an életre hívott Godot Art Expo is, amely minden ősszel a pályájuk elején álló képzőművészeknek nyújt bemutatkozási és eladási lehetőséget – az intézet megnyitása óta már az óbudai épületben. Idén 200 fiatal képzőművész több mint 2000 alkotása kapott helyet az október 29-éig zajló vásáron. A független képzőművészeti intézmény célja a hazai kortárs képzőművészet társadalmasítása mellett a művészek helyzetének felkarolása és helyzetbe hozása. Ezért a műveiket gerillaárképzéssel értékesítik, aminek lényege, hogy csak akkor kezdik el felemelni az árakat, ha már több képet megvásároltak az adott művésztől.
A mostani vásáron a lépcsőzetesség jegyében egy külön térben a Godot Galéria befutott alkotóinak munkái is helyet kaptak, természetesen azt itt látható alkotásokat is meg lehet vásárolni, de ezeket már a pozíciójukból fakadóan, jóval drágábban. – Egy induló művész még nem része kánonnak, így jóval korlátozottabbak a lehetőségei. A karriernek minden szakmában különböző szintjei vannak, a művészeti szférában ez elsősorban az árazásban mutatkozik meg. Ehhez igazodni kell, és éppen erről szól a vásár – hangsúlyozza Laczkovich Borbála, az intézet művészeti vezetője.
Az eladáson túl fontos, hogy a vásárlói érdeklődést is felkeltsék a kortárs művészet iránt, ahogy az is, hogy a közönség közvetlen kapcsolatba léphessen az alkotókkal. A művészeti vásárukhoz kapcsolódva hirdették meg a Fogadj örökbe egy képzőművészt! elnevezésű kezdeményezést, amellyel bárki közvetlenül támogathatja kedvenc alkotóját a műve megvásárlásával és egy speciális pártfogó tagság megszerzésével. Ez lehetőséget kínál a kortárs tehetség megismertetésére, de az alkotói közösségek fejlődéséhez is hozzájárul. – Az elmúlt nyolc év alatt a visszatérő művészek mellett visszatérő vásárlóink is lettek. A személyességnek köszönhetően a közönség folyamatában követheti nyomon az alkotó művészeti világának változásait, egy műtárgy megszületését, ezáltal sokkal jobban tud hozzá kötődni – mondja a művészeti vezető.
Különösen fontosnak tartják a vizuális nevelés kérdését is. – A vizuális művészet került leginkább előtérbe manapság, főleg a fiatal generáció számára mérvadó, ennek ellenére a kortárs képzőművészet még mindig nem kapja meg a kellő megbecsülést. Ezen szeretnénk változtatni. Az edukáció olyan terület, amelyhez a saját eszközeinkkel is hozzá tudunk tenni, és megpróbálunk élni is ezzel a lehetőséggel – hangsúlyozza Laczkovich Borbála. – Bukta Imre kiállításával indítottuk el a múzeumpedagógia programunkat, itt szintén szempont, hogy lebontsuk a kortárs művészetet övező előítéleteket. Sokan azt gondolják, hogy a művészet rajtunk kívül áll és történik, holott pont az a lényege, hogy itt van velünk, és rólunk szól.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/42. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg október 20-án.
