Nem bánta meg Bojár Gábor, hogy Márki-Zay Pétert segítette tanácsaival a kampányban, ezután is minden erejével támogatja azokat a politikai erőket, amelyek „az országot tragédiába vezető Fidesz-kormány leváltásához hozzá tudnak járulni”. A Graphisoft alapítójával az ellenzéki vereség mellett beszélgettünk a zöld Duna-partról, az oktatás megbecsültségéről és a nyolcvanas évekbeli indulásról is.
– Tök meleg van – posztolta már Orbán Viktor is a Facebook-oldalán. Itt, az óbudai Graphisoft Parkban viszont meglepően kellemes szél fúj, könnyen találunk árnyékos helyet, rengeteg a fa. Nyáron, klímaváltozásos időkben különösen felértékelődik az ilyen környezet jelentősége.
– Koronavírusos időkben szintén. Kinn, a placcon a távolságtartás is könnyebb, nincsenek annyira összezsúfolva az emberek.
– Szükség is volt erre?
– Élvezték a dolgozók ezt korábban is. Sok más munkahelyhez képest a különbség, hogy ide tényleg szeretnek bejárni. Amikor a járvány miatt már otthonról is dolgozhattak, sokan elkezdték hiányolni ezt a környezetet, mert hiszen itt ki lehet ülni munka közben is. Ami azért, valljuk be, otthon már jóval kevesebb ember számára lehetséges.
– Fontos volt a zöld szempont már akkor, amikor idetelepültek?
– Abszolút. Mintaként a kaliforniai Szilícium-völgy lebegett a szemünk előtt, ahol a zöld elsődleges szempont. Itt is zavartalan környezetben beszélgethetnek az emberek, kreativitásra inspirál a közeg. Nekem mind a három vállalkozásom arról szólt, hogy a tehetségeket itthon tartsam. Hiszen magam is úgy döntöttem, hogy ez a hazám, itt szeretnék boldogulni. Ne az embereket adjuk el bérmunkába, hanem a munkájuk eredményét. ’89 előtt ez még könnyebb volt, mert nem lehetett szabadon utazni, de amikor a határok megnyíltak, problémássá vált a legjobb emberek megtartása. Ezért gondoltam arra, hogy kell egy olyan fizikai környezet is, ami a nagyon tehetséges szakembereket segít itthon tartani, egy olyan környezet, ami azt sugallja, hogy itt is van egy kis Szilícium-völgy, nem kell ezért Kaliforniába költözni.
– Duna-part van máshol is, szép környezet szintén. Miért éppen Óbuda?
– Ilyen zöld Duna-part nincs máshol. Előtte vizsgáltuk az Infopark környékét is, ráadásul ott még az egyetemek szomszédsága is nagy előnynek tűnt, de az egy sokkal jobban beépített terület. Ezt a fajta zöld dominanciát, ezt a csendet ott nem lehet elérni. A koncepciótervek elkészítésébe bevont építészünk, Cságoly Ferenc mondta: „Gábor, ha majd egyszer akarsz, akkor egyetemet tudsz hozni ide is, de ilyen Duna-partot máshol nem tudsz varázsolni”. Így esett a választásunk Óbudára, és végül az egyetemi campus is megvalósult a Graphisoft Park részeként.
– Térjünk át a politikára. Márki-Zay Péter gazdasági tanácsadójaként tűnt fel a kampányban. Megbánta?
– Dehogy bántam. Mindig elvállalom a tanácsadói szerepet azoknál a politikai erőknél, amelyek erre felkérnek. Feltételezem, ilyenkor mindig tudok is segíteni. Az már egy másik kérdés, hogy kik azok, akik hozzám az értékrendjükben a legközelebb állnak. De abban, hogy hogyan lehet a vállalkozásokat ösztönözni, azoknak is szívesen segítek, akikkel egyébként nem azonos az értékrendünk.
– Volt utóbbira példa az elmúlt években?
– Előfordult. Fideszes körökben is kértek már fel tanácsadó testületben való részvételre. Talán csak azért, hogy megmutassák, vannak ott liberálisabb gondolkodású emberek is. De elvállaltam, mert gondoltam, hogy ezzel nem őket, hanem az országot segítem. Benne voltam Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár tanácsadó testületében, és akkor is hívtak, amikor Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter lett. Nem ő, hanem az egyik államtitkára. Ott nagyon különböző gondolkodású emberek voltak, konzervatívtól a szocialistáig. Mindenki el tudta mondani a szempontjait, aztán azokból vagy leszűrődött valami, vagy nem. De ez már nem rajtam múlt.
– A Graphisoft Park is különböző kerületvezetéseket élt már meg. Több mint tíz évig Tarlós István, hasonlóan hosszú ideig Bús Balázs, most pedig ellenzékiként Kiss László irányítja Óbuda-Békásmegyert. Befolyásolják ezek a váltások a park életét?
– Erre a fejlesztésre, amit itt csinálunk, immár huszonöt éve, Tarlós István is nagyon büszke volt, Bús Balázs szintén. Egymás eltérő politikai értékrendjét kölcsönösen tiszteletben tudtuk tartani. Amikor megnyitottuk a parkot 1998-ban, akkor Tarlós mint óbudai polgármester és Demszky Gábor mint főpolgármester együtt vágta át a szalagot.
– Az elmúlt tíz évben sok szó esett arról, hogy egy vállalkozásnak mennyire lehet könnyű alkalmazkodni ahhoz a bizonytalan környezethez, amit a NER teremt: adott esetben egyik napról a másikra változtatva a törvényeket, jogszabályt írva konkrétan egy személyre...
– A Graphisoft szerencsére a politikai környezettől függetlenül vitte mindig az üzletét. Ez a hagyomány a rendszerváltás előtti időkre megy vissza. Az első megbízásunk a Paksi Atomerőműtől érkezett, vagyis még állami volt, de látva, hogy ez miként működik, fejvesztve menekültünk, inkább az exportra koncentrálva. Azóta függetlenek vagyunk. Lehet, hogy Magyarország híre a demokratikus világban most nem olyan jó, de a szoftverünket azért veszik.
– A nyolcvanas években, amikor a menedzseri szemlélet kifejezést is némi éllel emlegették, nem tapasztaltak ellenérzéseket?
– Amikor mi ’82-ben elkezdtük az üzletet, akkor ez már változóban volt. Hogy mást ne mondjak, egy évre rá szolgálati útlevelet kaptunk azért, hogy külföldön üzletelhessünk. Ez akkor rendkívüli privilégium volt, így tudtuk magunkhoz csábítani a legjobb munkatársakat. Továbbá a szoftvert szerzői jogdíj védte, és volt egy olyan törvény, hogy az ilyen címen érkező bevételt valutában meg lehet tartani. Az embereknek tehát útlevelük is volt, és a jövedelmüket is valutában kapták, ez akkoriban nagyon nagy dolognak számított. Elindult egy gazdasági liberalizáció, a magáncégeket is támogatni kezdték, nem úgy, mint most, vagyis pénzzel, hanem a jogi környezet vált egyre szabadabbá, transzparensebbé, piacbaráttá. Ennek köszönhettük, hogy a rendszerváltáskor a régió országaihoz képest toronymagasan vezettünk. Reális célkitűzés volt, hogy előbb csatlakozzunk az Európai Unióhoz, mint a többiek.
– Megvolt önben is a bizakodás, hogy utolérjük Ausztriát?
– Abszolút, és egy jó darabig látszott is a közeledés. Számomra, és ezen meg fognak lepődni az olvasók, a legpozitívabb a sokat szidott Bokros-csomag időszaka volt, ami valójában nem megszorítóprogram volt, hanem egy gazdaságilag racionális és piacorientált terv. A gazdaság akkor kezdett igazán verseny-, és nem privilégiumalapúvá válni. Az adókedvezményeket is megszüntették, amit el tudtam fogadni, mert azt mondtam, hogy szívesebben fizetek egy kicsit több adót egy átlátható, előremutató rendszerben, mint kevesebbet egy ezer kedvezménnyel túlbonyolított környezetben.
– De a Bokros-csomag idején kezdett nyílni az olló is: rengetegen veszítették el a munkahelyüket, és számukra nem az volt a kérdés, hogy hol tudnak adókedvezményt igénybe venni.
– Persze lehet, hogy a vagyonosabb részhez tartozóként pozitívan éltem meg, amit az ország nagy része negatívan. Ezt sajnos meg kell értenem. A rendszerváltás milliókat hagyott sokkal reménytelenebb helyzetben. Viszont bízhattunk benne, hogy egy felzárkózó gazdaság majd őket is magával húzza.
– Mondta már azt is, hogy talán az Európai Unióhoz sem csatlakozunk, ha a mai Orbán Viktoron múlik.
– Nem csak a main. Orbán Viktor már az első kormányzása idején azt mondta, hogy az unión kívül is van élet. Ez egy ritka őszinte, szívből jövő mondat volt: nem viseli el az EU kontrollját. Ő valójában semmilyen kontrollt nem visel, azt sem amit a liberális demokrácia, tehát a hatalommegosztás, a fékek és ellensúlyok rendszere jelent, és azt sem, amit az unió.
– Ez nem inkább csak retorika a részéről? Üzenet az EU felé, hogy biztosítsanak számára nagyobb mozgásteret?
– Szerintem nem. Mindaddig, amíg az uniótól pénzt kaphat, addig kizsarolja, amit tud, aztán szétosztja a belső körben – és jut belőle valami azért az országnak is. Amikor pedig a különállása, ami most különösen élessé vált, tarthatatlan lesz, akkor kikerülünk az EU-ból.
– Viszont épp az említett uniós pénzek miatt volt szüksége a Fidesznek is az EU-ra, nem? Ezek nélkül nem igazán tudták volna működtetni az országot 2010 után.
– Nagyon szépen fellendülőben voltunk a kilencvenes évek közepén, mindenféle uniós pénz nélkül. Saját erőnkből is előre léphetnénk, ha egy valóban versenyalapú, gazdaságilag liberális, nem államközpontú, de az állam által jól szabályozott rendszer működne itthon. Most az EU-ból való kikerülés persze sokkszerű lenne. De erre szokták mondani, hogy egy szűk elit a nagyon szegény országokban is jól él. Nem szeretnék ehhez az elithez tartozni, annak ellenére sem, hogy mint független vállalkozó, jól élek.
– Nem pont azért vették fel most Navracsics Tibort is a kormányba, hogy megpróbálják normalizálni a viszonyt Brüsszellel?
– Ehhez nem tudnék hozzászólni. Tény, most hallottam én is a rádióban tőle, hogy akár még az Európai Néppártba is visszakerülhetnek. Lehet, hogy ügyes diplomataként sokat el tud érni, nem tudom, mekkora a hitelessége EU-s körökben.
– Szokás a hintapolitika jelzővel is illetni ezt a fajta stratégiát.
– A hintapolitikát annak idején Kállay Miklós tevékenységére mondták a második világháború alatt. Most nem érzem ezt feltétlenül jellemzőnek. Inkább arról van szó, hogy Orbán mindig elmegy a falig, de ott visszafordul. Van olyan hinta, amelyik nem csapódik a falnak?
– Azért is kérdeztem, hogy megbánta-e Márki-Zay támogatását, mert már a választás éjszakáján láthattuk, ahogy kihátrálnak mögüle a pártelnökök, és vele igyekeznek elvitetni a vereséget.
– Ez elég csúnya volt. Egyértelmű, hogy követett el hibákat, de ha egyszer úgy döntöttek, hogy felsorakoznak mögé, akkor a vereség után nem elegáns mindent a nyakába varrni. Szerintem Márki-Zay Péter a legnagyobb hibát marketing szempontból követte el, pedig a hírek szerint ezen a területen dolgozott korábban Kanadában. Marketingben mi azt tanultuk meg, hogy ha van egy versenytárs, akkor soha nem azzal kell foglalkozni, hogy ő mit mond rólam, mert akkor már ő tematizál. Ehelyett arról kell beszélni, hogy én mit csinálok jól. Védekezésbe átmenni mindig hátrányt jelent. Márki-Zay Péter viszont folyamatosan a Fidesz vádjaira reagált. Tudta előre, hogy össze fogják mosni Gyurcsány Ferenccel, ezért versenyt gyurcsányozott a Fidesszel. De ezzel sem tudta megakadályozni, hogy egy kalap alá vegyék Gyurcsánnyal, viszont a DK támogatóit és lelkes aktivistáit sikerült elidegenítenie.
– A Fidesz más témáit is próbálta átvenni, a migránsszámlálóval például.
– Igen, ez ugyanaz. És volt még jó néhány hasonló, amelyek közül azonban a gyurcsányozást éreztem a legnagyobb hibának. Ha megtörtént az összefogás, akkor már ne próbálja megkülönböztetni magát. Az ellenzék közös minimumát kellett volna hangsúlyoznia az EU-párti külpolitikával és a szabad versennyel. Erről is beszélt, de sajnos sok minden olyanról is, amiről nem kellett volna. De egyébként nem ez volt a fő oka a bukásnak. Ilyen hatalmas erőforrás-különbség, főként vidéken tapasztalt médiafölény, és a Fidesz javára folyamatosan változtatott választási szabályok mellett csoda lett volna, ha nem bukik el az ellenzék. Egy barátom mondta, hogy ez kicsit olyan volt, mint amikor a II. világháborúban a lengyel biciklis hadosztályok próbálták felvenni a harcot a német Tigris tankokkal. Én mindettől teljesen függetlenül végeztem a dolgomat. Nem bántam meg, hogy az ellenzék reálisan nem remélhető győzelme ellenére próbáltam Márki-Zayt segíteni. A bukás után pláne rosszul éreztem volna magam, ha nem tettem volna meg mindent, amit tudok. Ezután is minden erőmmel támogatni fogom azokat a politikai erőket, amelyek az országot tragédiába vezető Fidesz-kormány leváltásához hozzá tudnak járulni.
– Cégvezetői szempontból hogyan kellett volna lebonyolítani a kampányt?
– Meg kellett volna határozni, hogy melyik a célcsoport, és aszerint megfogalmazni az üzeneteket. Az elejét Márki-Zay még jól is csinálta, amikor azt mondta, a csalódott fideszesekhez akar szólni, a tisztességes konzervatívokhoz. Az is fontos volt, hogy a korrupcióellenességre helyezte a fókuszt. Az elkövetett hibák ellenére Márki-Zay harca hősies volt.
– Valóban tömegével lehetnek csalódott fideszesek az országban? Áprilisban azt láttuk, hogy még a nem kormánypártiak közül is sokan a Fideszre szavaztak.
– Személyesen is ismerek rengeteg csalódott konzervatívot, de az tény, hogy mozgósítani jobban tudott a Fidesz, főleg a háborús helyzetben. Azt szokták mondani, hogy ha háború van, akkor álljunk ki a kormány mellett. Az amerikai mentalitást emiatt is irigyeltem mindig. Amikor szeptember 11-én megtámadták az Egyesült Államokat, akkor épp George W. Bush volt az elnök, aki nem tartozott a legkompetensebb amerikai vezetők közé. Bill Clinton, korábbi elnök, Bush politikai ellenfele a terrortámadás után mégis azt mondta, hogy most minden amerikainak az elnök mögött van a helye. Ilyen szempontból valahol a magyar reakció is érthető volt, annak ellenére, hogy nagyon nem örülök a végeredménynek.
– Az ellenzék mostani állapota alapján nem lett volna káosz, ha hatalomra kerülnek?
– Sokan teszik fel a kérdést, hogy ez az ellenzék hogyan tudott volna kormányozni. De egy győzelem után sokkal könnyebb összetartani a csapatot. Egy komoly és megalázó vereség után csoda lenne, ha ez működne.
– A minőségi oktatás fontosságáról is sokat beszélt, oktatóként maga is tanít vállalkozási ismereteket. A választás után, felteszem, ön sem feltétlenül repesett azért, hogy ez a terület is átkerült a belügyhöz.
– Ezen vagyok a legjobban felháborodva. Attól tartok, hogy abszolút tudatos és cinikus stratégia a tanári pálya ellehetetlenítése, az oktatás lezüllesztése. A kormány felmérte, hol mekkora a támogatottsága, és látta, hogy az alacsony képzettségűek között a legnagyobb, növelni kell tehát az arányukat. A múlt század elején rendkívül magas szintű oktatás működött itthon, ezen belül különösen a matematikaoktatás vívta ki a világ csodálatát. Ez most, az informatika forradalmának évszázadában óriási nemzeti kincs lehetett volna, a visszaépítése több száz évbe fog telni.
– A lezüllesztés valódi oka nem az lehet, hogy az oktatás hosszan megtérülő haszonnal jár, amit a négyéves ciklus logikája alapján nem kezelnek prioritásként?
– Logikus, de sajnos van ennél súlyosabb ok. Ha az oktatás lezüllik, akkor a Fidesz hosszú távon bebetonozhatja a hatalmát. Kádár is évtizedekig hatalmon volt, Horthy is. Nálunk szokás évtizedekig a hatalomban maradni.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/29. számában, annak is a Budai Hang mellékletben jelent meg július 15-én.
