A magyar modernista építészet egyik legfontosabb emléke a Pasarét és Hűvösvölgy határán található Napraforgó utcai kislakásos mintatelep, amely a stuttgarti Weissenhofsiedlung és a bécsi Werkbundsiedlung modern lakótelepeihez hasonló jelentőségű, mégsem került be a harmincas évek modern európai építészetének kánonjába. Az új építészeti törekvéseket – napfény, levegő, nyitottság, egyszerűség, higiénia és komfort – követő mintatelep megvalósítását 1929-ben a Magyar Mérnök és Építészegylet – köztük Kaffka Péter, Kozma Lajos és Vágó László – szorgalmazta. Ők választották ki az építészeteket, és bízták meg a kivitelezéssel a Fejér és Dános céget. A praktikus elrendezésű, kisebb alapterületű, több helyiséggel, központi közlekedőtérrel rendelkező otthonok látványosan eltértek az addigi lakástípusoktól. A beruházás 1931 februárjában indult, a munkálatok rohamtempóban folytak, az első lakók augusztusban már birtokba is vehették új otthonukat, novemberre pedig mindegyik ház gazdára talált. Az újdonság ereje az árképzésben nem érvényesült: a korabeli viszonyok között kifejezetten olcsónak tűntek az ingatlanok: telekkel, közművekkel, az utcaépítés részköltségével, kerítéssel, fűtőberendezéssel együtt harminc–harmincötezer pengőbe kerültek.
A huszonkét családi ház a Bauhaus irányzat hazai adaptációjának tekinthető: a terveken dolgozó építészek egy része a magyar CIRPAC csoport tagja volt (Masirevich György, Molnár Farkas, Ligeti Pál), illetve rajtuk kívül a modernista szemlélet néhány úttörője is (Kozma Lajos, Weichinger Károly, Gerlóczy Gedeon, Bierbauer Virgil) részt vett a programban, míg Baráth Béla, Novák Ede, Hegedűs Ármin, Kertész K. Róbert és Böhm Henrik elsőként kísérleteztek az új építészeti megoldásokkal. Az utcában tizenhat szabadon álló épület és hat ikerházas lakás épült. A tervezők egy része a radikálisan modernista vonalat képviselte, mások a konzervatív megközelítésre esküdtek. Az eklektikus megoldások ellenére a lakótelep egységes alkotássá vált, amely esetében egyszerre érvényesültek a korszerű építészeti elvek, illetve a gazdasági és szociális szempontok.
A Napraforgó utcai házakat a történelem viharai jobbára megkímélték, de a háborút követő évtizedekben a hanyatló kapitalista társadalom termékeként tekintett a hatalom a modernista építészetre, így a műemlékvédelem sem fordított kellő figyelmet erre az épületegyüttesre. Az ötvenes évek végétől több házban társbérletet alakítottak ki, ami sok esetben radikális átalakítást eredményezett; eltűntek az egységes kerítések is. Mindezek ellenére a Napraforgó utcai házak a XX. századi építészet egyedülálló emlékeiként vannak ma is jelen. Noha 1998 óta mindegyik épület műemléknek számít, de idővel a területi védettséget megszüntették, ahogy a műemlékvédelmi rendszer átszervezése sem segíti az állapotmegőrzést.
A lakótelep korabeli képe a gyaloghídról. (Fotó: Napraforgó utcai Bauhaus Egyesület)
A mintalakótelepen az első magyar olimpiai bajnok úszó, és építész, Hajós Alfréd is tervezett házat. Az első beköltözők minden épület esetében a tervállapotot vásárolták meg, ezért azokat még a beruházás előtt egyeztetni tudták az építésszel: így esett, hogy a Hajós Alfréd által eredetileg elképzelt íves földszinti terasz végül nem valósult meg. Az ingatlan első tulajdonosai Fényesy Jenő magántisztviselő, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság Pestvidéki főügynökségének aligazgatója és felesége, Bárányos Jolán voltak. Unokájuk, Groó Dóra a mai napig itt él férjével, Megyeri Gáborral. A kétszintes ház nagyjából az eredeti állapotot idézi: a parketta, az osztott ablakok, a kilincsek, a lépcsősor és az egykori szőnyegfogók, a beépített vitrin és könyvespolc mind úgy néz ki ma is, mint ahogy azt Hajós Alfréd megálmodta; és a tulajdonosok az eredeti tervrajzokat is megőrizték. Groó Dóra és férje a nyugdíjba vonulásuk után, 2017-ben döntöttek úgy, hogy idejüket és energiájukat a Napraforgó utcai mintatelep történetének megismertetésére, és a kor építészeti szellemiségének széles körű népszerűsítésére fordítják. Célkitűzésük volt, hogy az évtizedek során felhalmozott ismeretanyagot méltóképpen megőrizzék az utókornak, ahogy az itt élő tulajdonosokkal való összefogás is fontos szempont volt számukra: segíteni szerették volna a közösséget az értékek megőrzésében. Lelkes lokálpatriótaként alapították meg a Napraforgó utcai Bauhaus Egyesületet, amelynek ötletét a tulajdonosok egy emberként támogatták. Dóra a legrégebbi lakója az utcának, de van, aki negyven éve, közvetlen az első tulajdonostól vette meg villát, és szintén itt lakik a házakat építő kivitelező egyik távoli rokona is.
– Édesanyám sokat beszélt nekünk arról, hogy a házunk a német Bauhaus irányzat magyar adaptációjaként született meg. Akkor nem voltam tisztában ennek a jelentőségével, eszmei értékével. Egy weimari utazás során, a Bauhaus iskola történetéről szóló kiállítást látva döbbentem rá, hogy mennyire nincs megbecsülve ez a kísérleti mintatelep. Az elmúlt több mint kilencven év során rengeteg történet és tárgyi emlék gyűlt össze, amit vétek lenne veszni hagyni, közkinccsé kéne inkább tenni. A gyerekkori emlékeimen túl szerettem volna felfejteni az utca történelmét – mondja Groó Dóra.
Munkájuk nyomán az Ördög-árkot átívelő két hidat a mai biztonsági követelményeknek megfelelően, de az eredeti utcaképpel összhangban újították fel, a mintalakótelep kilencvenedik évfordulója alkalmából pedig a Napraforgó utca bejáratánál, egy újonnan parkosított területen kétnyelvű információs táblát helyeztek el. Erőfeszítéseiknek köszönhetően a mintalakótelepről december 8-án nyílt kiállítás Németországban, a stuttgarti Weissenhofsiedlung szervezésében. A kulturális örökség napjához kapcsolódva ingyenes helytörténeti sétákat tartanak, de szívesen eleget tesznek ezen túl is nagyobb csoportok megkeresésének.
A díjátadó, középen Megyeri Gábor és Groó Dóra (Fotó: Napraforgó utcai Bauhaus Egyesület)
Az egyesület részt vállalt Ferkai András, Ybl Miklós-díjas építészettörténész kötetének, a Modern házak és lakóik – A Napraforgó utcai kislakásos mintatelep története című könyv megjelentetésében is. Groó Dóráék távlati tervei között szerepel, hogy a kötetet angol, illetve német nyelven is megjelentessék, ráirányítva a nemzetközi fi gyelmet a magyar modernista építészet fontos emlékére. Emellett szeretnék felújíttatni a II. kerületi önkormányzat közreműködésével az eredeti járdafelületet, melyben információs botlatóköveket is elhelyeznének. Az egyesület munkáját idén a Napraforgó utcai kísérleti mintatelep építészeti egységének megőrzése és gondozása, valamint a Bauhaus eszmeiségének ápolása érdekében végzett példamutató tevékenységéért Budapestért díjjal ismerte el a főváros.
A Napraforgó utcán túl a kerület más modernista épített örökségének a sorsát is figyelemmel követik: Megyeri Gábor a Margit körúti Dugattyús-ház földszinti helyiségére kiírt ötletpályázat bírálóbizottságában is feladatot vállalt.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/50. számában, a Budai hang mellékletben jelent meg december 15-én.
