Nem az életterük fogyott el, és nem is szaporodtak túl: a városban élő vadállatok megtanulták, hogy felesleges az erdőben élelem után kutatni, ha az emberlakta területeken „terülj, terülj asztalkám” várja őket. Az „urbanizálódott” vadak nem az erdőből járnak a városba portyázni, hanem lakott területen élnek nemzedékek óta. Mi vonzottuk őket ide a hanyagul kezelt háztartási hulladékkal és a gazos, gondozatlan, nem megfelelően védett területekkel.
Ma már senki nem lepődik meg a járdán, az autóúton vagy a villamossíneken kocogó vaddisznócsalád látványán, és lassan azt is megszokjuk, hogy az utcán a kukából falatozik a vadkan, a macskaeledel maradékát pedig a róka fogyasztja el a kertben. A budai kerületekben különösen jellemző az „urbanizálódott” vadak jelenléte, tavaly például egy megtermett vaddisznó miatt kellett kiüríteni a II. kerületi Panoráma Sportközpontot, de láttak már vaddisznót a Törökvész úton és a III. kerületi Pók utcai lakótelepen is.
– A vaddisznónak, ahogy minden más vadon élő állatnak, elsősorban búvóhelyre, élelemre és vízre van szüksége az életben maradáshoz, ezt lakott területen sok esetben könnyebben megtalálja, mint az eredeti élőhelyén – mondja Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara szóvivője és az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa. Búvóhely lehet egy elgazosodott kert is, vagy park, ahol magasra nőtt az aljnövényzet. Innen jön elő a vad sötétedés után vizet és élelmet keresni. Nincs nehéz dolga, hiszen vizet talál a kerti medencékben, a háziállatoknak kikészített edényekben, esetleg a vízelvezető árkokban vagy pocsolyákban. – Élelem pedig bőven akad a mindenevő állat számára a kertekben: lehullott gyümölcs, a házi kedvenceink kint hagyott eledele vagy komposzt formájában. A gondosan öntözött gyep pedig dúskál a csigákban, a gilisztákban, ami a vaddisznók egyik kedvenc tápláléka – fogalmaz a szakember. Előszeretettel döntögetik fel a kukákat is, állítólag egyes budai kerületek erdőszéli utcáiban a vaddisznók már jobban tudják, hogy mikor jön a kukásautó, mint a tulajdonosok. A „terülj, terülj asztalkámért” cserébe el kell viselniük a lakott területtel járó zajokat, ám mivel kiváló az alkalmazkodóképességük, és jól tűrik a stresszt, hamar megtanulják, hogy az autóduda vagy a fűnyíró zúgása nem jelent valós veszélyt.
Városi vaddisznó születőben
Bármilyen meglepő, Magyarországon egyre kevesebb a vaddisznó. – 2018-ban a becslések szerint 100–105 ezer példány élt az országban, most 55–56 ezer – mondja Földvári Attila. A létszámcsökkenés oka egyrészt az, hogy Magyarországon 2018 óta afrikai sertéspestis járvány dúl, emellett – a betegség terjedésének lassítása érdekében – az egész országban gyérítették, gyérítik is az állományt.
A lakott területeken mégsem érzékelhető a vaddisznók számának a csökkenése, ugyanis az állat megértette, hogy az emberek között nincs veszélyben, sőt itt megtalál mindent, amire szüksége van. A szakember kiemelte, hogy a „városi” vaddisznók sokszor nem az erdőkből járnak be a lakott területekre, hanem több nemzedék óta itt élnek. A Pilisi Parkerdő Zrt. és az (akkor még) gödöllői Szent István Egyetem (ma már Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem) néhány éve közös kutatást végzett arra vonatkozóan, hogy genetikai szempontból van-e különbség a természetben és a lakott területen élő vaddisznók között. – Kiderült, hogy a belterületen élő egyedekben pont az a kromoszóma mutat eltérést, amely a stressztűrésért felelős. A szemünk előtt zajlik az evolúció, évek, évtizedek során kialakulhat egy „városi” vaddisznó alfaj, amely kevésbé tart az embertől, és leleményes módon használja ki a lakott terület nyújtotta lehetőségeket – sorolja Földvári Attila.
Csak akkor támad, ha veszélyben érzi magát
Bár a vadak jól érzik magukat a lakóövezetekben, az ember és a vadállat együttélése korántsem zökkenőmentes. Az utóbbi időben se szeri, se száma a vaddisznótámadásokról szóló híreknek, a konfliktusokban különösen a kutyatulajdonosok és a házi kedvenceik érintettek. – Bár a vaddisznók alapvetően kerülik az embert, de ha egy malacos koca úgy érzi, veszélyben vannak a kicsinyei, akkor előfordulhat, hogy az ember vagy a kutya ellen fordul. Ahhoz, hogy támadjanak, közel kell hozzájuk menni, ezt az ember nyilván nem teszi meg, a kutyákat viszont pont ezért ajánlatos pórázon sétáltatni – figyelmeztet Földvári. Egy feldühödött vadkannal szemben a kutyának nem sok esélye van. Persze akadnak olyan esetek is, amikor a vaddisznók járnak rosszul.
Sokan felháborodtak, amikor másfél éve a Szent János Kórháznál a villamossínek melletti beton vízelvezetőbe esett vaddisznócsaládot lőttek ki – az arra járó villamos utazóközönségének szeme láttára. Földvári Attila szerint a vad elejtésére lakott területen csak akkor kerülhet sor, ha az komoly veszélyt jelent a lakosságra nézve. – Fontos látni: ez nem minősül vadászati tevékenységnek. Ilyen esetekben, egy fegyverekről és lőszerekről szóló, tehát nem vadgazdálkodási kormányrendelet értelmében a rendőrség adhat engedélyt a kilövésre, konkrét helyszínre és időpontra vonatkozóan, olyan személynek, akinek van fegyvertartási engedélye és megfelelő puskája, vagyis általában vadásznak. A forgalmas csomópontban szaladgáló vaddisznók balesetet okozhatnak, a koca a malacait védve emberre támadhat. Ilyen helyzetben a lehető leggyorsabban meg kell szüntetni a veszélyforrást, és erre, bármilyen kegyetlennek tűnik is, szinte sosincs más lehetőség, mint a kilövés. Felmerül a kérdés, hogy az ehhez hasonló esetekben miért nem lehet inkább elaltatni és elszállítani az állatokat. – Az afrikai sertéspestis járvány megjelenése óta, egy EU-s rendelet értelmében, élő vaddisznót nem lehet szállítani, márpedig az altatott vad él – mutat rá a szakember. Kihajtani őket a problémás helyről csak akkor lehet, ha a terület erre alkalmas, és közel van az erdő. – A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a vaddisznók, a már említett okokból, nagyon gyorsan visszatérnek oda, ahonnan elzavarták őket.
A róka sem fél
Nem csak a vaddisznó, a róka is opportunista állat, a könnyebb élelemszerzés lehetősége vonzza a lakott területre. Nem csak a kertekbe jár be, újabban a város forgalmasabb részein is egyre gyakrabban feltűnik. A rókák korábban a veszettség fő terjesztői voltak, és bár köztudomású, hogy a veszett állat nem fél az embertől, az „urbánus” róka annyira megszokta az ember közelségét, hogy akár méterekre is meg lehet őt közelíteni, még akkor is, ha egészséges.
– Magyarországon a 90-es évek óta hatékonyan működik a veszettség elleni immunizálási program, húspogácsákba helyezve teszik ki az állatoknak az immunizáló anyagot. Manapság a betegség inkább Kelet-Magyarországon, a határ menti területeken fordul elő (az elmúlt hónapokban aggasztóan gyakran), de ott is általában a szomszédos országokból jönnek át a fertőzött egyedek – taglalja Földvári. A szakember szerint Budapesten minimális az esélye, hogy veszett rókával találkozzunk, de jobb tisztában lenni vele, hogy az állatok többféle zoonózist, azaz, olyan fertőző betegséget hordozhatnak, amely az emberre is képes átterjedni. – A rühesség csak a kisebbik baj, a róka ürülékében potenciálisan megtalálható rókaféreg nevű parazita az emberi szervezetbe kerülve, több év lappangási idő után, akár halálos kimenetelű betegséget is okozhat – mondja. Ezért is érdemes a vadakat vadhálóval, beton alapú vagy a föld alatt kellően mélyen rögzített kerítéssel távol tartani a kertünktől. – Erős kerítés híján legalább a lehullott gyümölcsöt szedjük össze, ne hagyjuk kint a háziállatoknak szánt eledel maradékát, és takarjuk le éjszakára a kerti medencét.
A hód az élete árán is megvédi a területét
Bár Magyarországon a XIX. század közepére kipusztultak a hódok, a 90-es években kezdődő visszatelepítési program, valamint a spontán terjedés hatására ma már szinte az összes hazai folyónkon jelen vannak, sőt egyre többször bukkannak fel lakott területek közelében is. – A hód számára a városi folyópartszakasz nem feltétlenül számít extrém élőhelynek, hiszen búvóhelyet, táplálékot ugyanúgy talál ott is, mint a lakott környezettől távolabb eső területeken – mondja Juhász Erika, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa. Jelenleg a kis vízfolyások mentén is telítődnek az élőhelyek, ez a budapesti Duna-szakaszon már évekkel ezelőtt bekövetkezett. – Nem véletlen, hogy a 2014-es Év Természetfotósa versenyén a Kopaszi-gáton készült, hódot ábrázoló fotóval nyert kategóriadíjat Horváth Ádám természetfotós.
Tavaly tavasszal arról olvashattunk, hogy a Római-parton csúnyán megsérült egy kutya, amikor egy, valószínűleg a területét védelmező hóddal került konfliktusba. Juhász Erika szerint bár Európa legnagyobb rágcsálója nem veszélyes állat, ha egy kutya a hódvár közelében csobban a vízbe, azt támadásnak érzékelheti, és érthető módon védekezik. – Olyan vízpartszakaszokon, ahol hódok is élhetnek, érdemes volna a kutyasétáltatók számára erre vonatkozó figyelmeztető táblákat kihelyezni. A hód egyébként territoriális állat, azaz akár az élete árán is megvédi a területét. Mivel nincs természetes ellensége, az állománysűrűséget a fajtársak közötti versengés szabályozza. – Ez az oka, hogy olyan élőhelyeken, ahol nagyjából 30 éve folyamatosan jelen van a hód, az állomány további növekedését már nem tapasztaljuk – részletezi a szakember.
Nem mindenki szereti őket
A hód tájalakító tevékenysége igen jelentős, aminek – pláne lakott területen – nem mindenki örül. Megrágja a fákat, sőt, ki is dönti azokat, hogy hozzáférjen a friss hajtásokhoz. A vízfolyásokon gátakat épít, amelyek visszaduzzaszthatják a vizet. Juhász Erika szerint a hódtevékenység általában ott okoz gondot, ahol nem megfelelő a tájhasználat. Előfordul, hogy vízparti faültetvényekben jelentkezik hódkár, pedig ezeken a területeken inkább olyan pufferzónára lenne szükség, ahol a természeti folyamatok tudnak érvényesülni, és nem zajlik intenzív gazdálkodási tevékenység. – A hód tájalakító tevékenységének rengeteg haszna van, a fák kidöntése önmagában nem káresemény, a kidőlő fa az újulatnak adja át a helyet, vagy pedig sikeresen sarjad és bokros szerkezetű lesz – mondja. A hódgátak vízvisszatartó hatása a kis vízhozamú patakok mentén kifejezetten előnyös, különösen aszályos időszakban. – Ezek az építmények csak olyan helyen jelentenek gondot, ahol a patak árterét nem a táji adottságoknak megfelelően használjuk, például beszántjuk – mutat rá Juhász Erika. Lakóépületeket sem szerencsés közvetlenül a vízpart szomszédságába építeni, ha a telkünk vége leér a vízpartig, akkor erős, aláásást meggátló kerítéssel védhetjük a fáinkat a hódok ellen. A telken kívüli fákat pedig egyedi körülkerítéssel tudjuk megóvni.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/7. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg február 16-án.
