Újabb jogi csatát veszített a magyar kormány az Európai Bíróságon, eddig még valamennyi, menekültügyben indított perben alulmaradt Magyarország az uniós joggal szemben.
Az Európai Bíróság, következetesen ragaszkodva eddigi ítéleteihez, kimondta a „Stop, Soros!” törvénycsomag egyes elemeinek uniós joggal való ütközését.
Az ügy több mint három éves múltra tekint vissza. A „Stop, Soros!”-t 2018 nyarán fogadta el a magyar Országgyűlés, bírálói pedig a kezdetektől fogva két ponton vitatták: a menedékkérők jogát arra, hogy tisztességes elbírálásban részesüljenek, illetve a civil szervezetek segítő tevékenységének büntethetővé tételét. Osztotta az aggodalmakat az Európai Bizottság is, mivel úgy vélte, hogy Magyarország e rendelkezések elfogadásával nem teljesítette az „eljárási” és a „befogadási” irányelvből eredő kötelezettségeit, így kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújtott be a bírósághoz.
A nagytanácsban eljáró bíróság lényegében helyt adott a bizottság keresetének.
Az akkori magyar szabályozás úgy szólt, hogy ha egy menedékkérő olyan országon keresztül érkezik, amely biztonságosnak számít, akkor a kérelmét – annak tartalmától függetlenül – el kell utasítani. A gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy ha valaki Szerbia felől lépett Magyarország területére, akkor ezzel már el is zárta magát az eredményes kérelem lehetőségétől. Arra ugyanis nagyon nehéz példát találni, hogy valaki közvetlenül háborús övezetből érkezzen Magyarországra.
Ezt a megközelítést találta jogsértőnek az Európai Bíróság már több alkalommal, amikor rámutatott, hogy az úgynevezett biztonságos tranzitország csak a magyar jog által ismert fogalom, a nemzetközi jogban és a menedékkérelmek szabályozásából ismert biztonságos származási ország kifejezéssel nem lehet összekeverni. A bíróság a következőkre mutatott rá: „Az eljárási” irányelv kimerítően felsorolja azokat a helyzeteket, amelyekben a tagállamok valamely nemzetközi védelem iránti kérelmet elfogadhatatlannak tekinthetnek. Márpedig a magyar szabályozásban elfogadott elfogadhatatlansági ok nem felel meg e helyzetek egyikének sem.”
A másik vitatott pontról a bíróság megállapította, hogy Magyarország nem teljesítette az eljárási és a befogadási irányelvből eredő kötelezettségeit, mivel „a belső jogában büntetőjogi szankciót írt elő bármely olyan személy magatartására vonatkozóan, aki a menedékjog iránti kérelmeknek a területén való előterjesztéséhez vagy benyújtásához szervező tevékenység keretében segítséget nyújt, amennyiben minden észszerű kétséget kizáróan bizonyítható, hogy e személy tudatában volt annak, hogy e kérelemnek e jog értelmében nem lehet helyt adni”. Az indokolás szerint nem fogadható el az a magyar védekezés, amely a megtévesztésen alapuló jogellenes bevándorlás elleni küzdelemre hivatkozott.
Bár az ítélet jogerős, a menekültügyi eljárások terén nem sok minden fog változni – a civil szervezetek viszont mentesülnek attól, hogy tevékenységük büntethető legyen. A magyar szabályozás ugyanis időközben még szigorúbb lett: a menedékkérelem beadását meg kell előznie egy szándéknyilatkozatnak, amelyet csakis egy magyar külképviseleten lehet beadni. Ha ezt elfogadják a magyar hatóságok, akkor a kérelmező egyszeri beutazási engedélyt kap az eljárás lefolytatására. Ez a gyakorlat lehetetlenné teszi azt a nemzetközi jogi normát, hogy valaki a határon adja le a kérelmét. Az ügyben az Európai Bizottság már megindította a kötelezettségszegési eljárást és ebben az esetben is az Európai Bíróság mondja majd ki a végső szót.
