Miről kapta nevét a budapesti Csikágó?

Csikágó nincs messze Tripolisztól. Legalábbis budapesti viszonylatban. Az előbbi a Damjanich utca–Dózsa György út–Thököly út–Rottenbiller utca határolta városrész, amely, ha utóbb hírhedtté is vált, nem a bűnözésről kapta a nevét a pesti folklórban. A bérkaszárnyákból álló mininegyed kiépülése a fővárosiaknak a korabeli lapokban sokat dicsért amerikai tempót juttatta eszébe a XIX. század végén.

Tripolisz, vagyis tisztességes nevén a Palotai úti kislakásos telep néhány évvel később született a Váci út mentén, nem messze attól a vidéktől, ahol ma a Duna Plaza terpeszkedik. A Tripolisz kocsmáról keresztelt egyemeletes, tornácos kisházakból álló telep – Csikágóhoz hasonlóan a „bűnözés melegágya” hajdanában – nem sokkal a lebontása előtt komoly filmszerepet kapott. Tarr Béla még főiskolásként itt forgatta a Családi tűzfészek című, dokumentarista alkotását. A bűn harmadik pesti fészke a Dzsumbuj volt az Illatos út és a Gubacsi út sarkánál.

Ha késsel kergetnének az asztal körül, hogy e három valamelyikében válasszak magamnak lakóhelyet, hát én gondolkodás nélkül rávágnám, hogy: Csikágó! Nemcsak, mert szeretem az arrafelé meghúzódó házakat, hanem mert ott van nem messze a Ligó, Ligi, Ligécia, a Stadi, Stadtvájdli, vagyis a Lizsé a Rondóval és a Vurstlipráterrel. Igaz, ma már nincsen fájerpurs, hogy a kisvendéglőkben a tűzre rakjon, kivesztek a cupringerlokálok is a kimenős cselédlányokkal. A rosszhírű buffetdámákat nem hiányolnám, de a megfizethető zöldvendéglőket igen. Meglátjuk, mi lesz a mostani, a turisták kegyeire hajtó nagy fejlesztés után.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/14. számában jelent meg, 2019. április 5-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/14. számban? Itt megnézheti!