Az idei október a harmadik legfelegebb volt 1901 óta hazánkban az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint. Az év tizedik hónapjában a középhőmérséklet országos átlagban 14,1 Celsius-fok volt, ami 3,4 fokkal haladja meg az 1991-2020-as évek átlagát. De volt olyan országrész – például az Alpokalja, vagy a Dél-Dunántúl egyes régiói – ahol a mérések kezdete óta nem regisztráltak hasonlóan magas havi átlaghőmérsékletet. A meteorológiai szolgálat jelentése szerint az ilyenkor szokásos 10 fok körüli hőmérséklet helyett az ország legnagyobb részén 13 és 15 fok között alakult a középhőmérséklet, de a déli országrészben többfelé 15 fok felett volt a havi átlagérték.
Az Európai Unió klímaváltozási szolgálata szerint pedig – ahogy az a BBC összefoglalójából is kiderül – globálisan az idei októberi átlaghőmérséklet még az eddigi, 2019-es rekordot is meghaladta 0,4 fokkal. Július valószínűleg az utóbbi 120 ezer év legmelegebb hónapja lehetett, a kutatók pedig arra számítanak, hogy az extrém globális hőmérséklet-emelkedés folytatódni fog 2024-ben is.
A klímaváltozás átalakítja a globális és a hazai mezőgazdaságot is. Raskó György agrárközgazdász szerint a hosszú és kemény telek elmaradása kedvez a kártevő rovarok és gombák túlélésének, míg az áprilisi fagyok, amelyek mind gyakrabban nemcsak a talaj közelében, hanem a lombkorona szintjén is előfordulnak, a gyümölcsfák virágait és így a termést tizedelik. Ennek következtében néhány évtized alatt töredékére esett az őszibarack és sárgabarack-termés. De szintén a múlté, hogy bogyósgyümölcs-nagyhatalom legyünk: néhány évtizede még évi 40 ezer tonna málnát és ribizlit exportált Magyarország, ma 3 ezer tonna körül alakul a termelés. Ma már jóval északabbra, Lengyelországban kedveznek a körülmények ezen gyümölcsfajtáknak.
De nemcsak a hőmérséklet emelkedése, a csapadékeloszlás is igen komoly gondot okoz – pedig erre lenne megoldás. A szakértő a Magyar Hangnak rámutatott, az éves csapadékmennyiség ugyan érdemben nem csökkent, annak időbeni eloszlása azonban változott, a hosszú, száraz időszakokat extrém mennyiségű csapadékot hozó napok, hetek követik. Raskó György szerint erre a problémára megoldást jelentene, ha helyi szinten közösségi víztárazók jönnének létre, amelyekben a lehulló csapadékot összegyűjtenék és onnan öntöznék a mezőgazdasági területeket a szárazabb időszakokban. Ilyen rendszerekre, a helyi adottságokhoz igazodva számtalan nemzetközi példa van, Indonéziában az évszázados múltra visszatekintő teraszos rizstermelés ilyen, de az utóbbi évtizedekben Dél-Európában – Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban – is számos olyan közösségi esővíztárazó és csatornahálózat épült ki, amelyeket vízitársulásban üzemeltetnek, és segítségükkel egész évben megoldott az öntözés.
Az EU két évtizeden át célzottan is támogatta a közösségi vízgyűjtőknek a létrehozását, de Magyarország nem élt a lehetőséggel. Szerinte sajnos a felfogásban van a legnagyobb lemaradásunk. A leginkább érintetteknek, azaz a gazdáknak kellene kezdeményezniük a mindenkori hatalomnál egy átfogó öntözési program létrehozását, amely elsősorban az esővízre, másodsorban pedig az árvizek idején érkező plusz vízmennyiségre épülhetne. De a társadalom, és benne az agráriumban tevékenykedők zöme bűnös módon közönnyel tekint a klímaváltozásra, így a kormányzat sem érzi szükségét annak, hogy lépjen – fogalmazott Raskó György, megjegyezve: Magyarországon legfeljebb elvétve látni, hogy a helyi gazdák összefognának. Üdítő példa Lajoskomáromban található, ahol a településhez tartozó tavak medrét két-három méterrel megmélyítették, amelyek így a környékbeli földek öntözéséhez elegendő esővíz felfogására alkalmasak. A folyók mentén épülő óriási árapasztó tározókkal kapcsolatban Raskó György kifejtette, ezek nem alkalmasak arra, hogy a távolabbi területek öntözését segítsék, ráadásul méregdrágák és környezetkárosítók is, nem véletlenül támadják e létesítményeket a környezetvédők. Ehelyett – mutatott rá – inkább kisebb, lokális tározók létrehozására lenne szükség. Az agrárközgazdász úgy véli, a folyók mentén tervezett óriás víztárazók nem jelentenek megoldást a távolabbi öntözési igényekre, ráadásul súlyosan károsítják a környezetet is.
A szakértő szerint a klímaváltozásnak ugyanakkor van pozitív hozadéka is, legalábbis a sarkkörökhöz közeli országok számára. Délen Argentina, Északon pedig Kanada, Oroszország gabona- és kukoricatermesztésre alkalmas területei növekedtek, mivel a termőterületek határai mintegy 200 kilométerrel került közelebb a sarkokhoz. Oroszország ezt ki is használja, ezeket a területeket igyekszik művelés alá vonni.
