A jövő kivonul Összeszerelő-országból

A jövő kivonul Összeszerelő-országból

Bezárt kapu Ózdon (Fotó: Dévényi István)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Százakat küldenek el Ózdon - már megint. Lassan minuszos hír lesz, ha egy cég leépítésbe kezd a borsodi városban, pedig érdemes lenne figyelni arra, ami az egykori ipari fellegvárban történik. Ennél tisztábban idehaza talán sehol sem figyelhető meg, hogy mire is képes a rendszerváltozás utáni magyar állam, és hogy mennyire törékeny annak gazdaságpolitikája.

Annak idején az átmenet ezen a vidéken igen drasztikus volt: a szocializmus itt tényleg összeomlott, nehéziparostul, bányástul, mindenestül.  A szabadpiac képviselői jó darabig messze el is kerülték a települést, ezért Ózd lakossága alaposan lecsökkent. Az úgynevezett piac ide nem a szabadságról és a lehetőségekről szóló szép szavakkal érkezett meg, hanem rablóprivatizációval és folyamatos leépítésekkel. Mindezek nyomában persze menetrendszerűen jöttek az etnikai feszültségek, megnőtt a bűncselekmények száma is.

2010-ben azonban jött a Nemzeti Együttműködés Rendszere; új idők, új ígéretek. Orbán Viktor 2014-ben ellátogatott Ózdra és beszédet is mondott, kijelölve a célt: a teljes foglalkoztatást. Kérte az ózdiakat, ha valaki ezen nevetne, akkor védjék meg ezt a gondolatot, ahogy a közmunkáét is. Széchenyit idézte, aki szerint „a múlt elesett hatalmunkból, de a jövőnek urai vagyunk”. Hát, maradjunk annyiban, hogy nem öregedett túl jól ez a mondat. Azóta ugyanis rendre a következő történik Ózdon – meg Jászberényben, Vásárosnaményban, Zalaegerszegen, a sor sajnos sokáig folytatható. Érkezik egy befektető, egy szalagátvágó ünnepség keretében bejelentik, hogy mennyi állami támogatást kap – általában rengeteget-, aztán ha máshol jobb ajánlatra lel,  kis idő múlva továbbáll.

És hát könnyen lel, az orbáni állam ugyanis ennyit tud: alacsonyan tartani a társasági adókat, ahogyan a béreket és a munkavállalói jogokat is, - ez utóbbit ők „versenyképességnek” hívják és nagyon büszkék rá. Hogy egyébként a magyar gazdaságban mind a valódi versennyel, mind az igazi képességgel igen mostohán bánnak, az persze más kérdés. A jövő időközben fogja magát és szép csendben kivonul Összeszerelő-országból. Vagyis Ózdról, meg Jászberényből, Vásárosnaményból, Zalaegerszegről.

Sajnos ez a sor is sokáig folytatható.