„Azt mondják, hogy ha te polgármester akarsz lenni, akkor neked már kell ismerned annyi vállalkozót, aki látja benned a lehetőséget, hogy ad neked támogatást.” Számomra ez a kulcsmondata annak az ügynek, amit a Válasz Online hozott nyilvánosságra. Laptársunk cikke egy birtokukba került hangfelvétel alapján készült, amin állításuk szerint az hallható, hogy Lévai István Zoltán XVIII. kerületi fideszes potentánt megpróbálta – sikertelenül – némi kenőpénzzel rávenni Aleva Mártát arra, hogy induljon el a Magyar Kétfarkú Kutyapárt (MKKP) színeiben a jövő évi kerületi polgármesterválasztáson. A kormánypárti jelöltnek ugyanis úgy kell a méréseik szerint elsősorban a balliberális kerületvezetésről szavazatokat leforgató MKKP-s induló, mint egy falat kenyér.
Nézzük akkor a fentebb idézett Lévai-mondatot, amit arra a felvetésre válaszol, hogy miért is van szükség arra, hogy „szponzorokat, vállalkozókat” vonjanak be a kampányba. Eddig is jókat derültünk, amikor a választások tisztaságát és a kampányfinanszírozás kérdésének rendezését egy mondatban emlegették az Orbán-pártok vezető politikusai, de Lévai mondatai után nyugodtan csapkodhatjuk a térdünket a röhögéstől. Ez a fajta „lehetőséglátás” ugyanis a Fidesz (és a KDNP) valódi gazdasági- és kampánymotorja. Miután ugyanis ez a vállalkozói réteg megadta a támogatást a kormánypárti polgármester-jelöltnek, onnantól kezdve azonnal hiperlojálissá válik, mert érdeke lesz, hogy például elképesztően túlárazott és teljesen felesleges látványberuházások kivitelezői munkálatainak elnyerésével újra a pénzénél legyen. A hatalom ennek a kivitelezői körnek a feltőkésítésével eljut az ország legeldugottabb pontjára is, és harsoghatja a senki által nem használt szabványmászókák, és dajkamentes, körbetérkövezett óvodák mellett, hogy „előre, nem hátra”. A választóknak ott a „fejlődés”, a vállalkozóknak pedig a folyamatos megrendelés. Ennek a meglehetősen pazarlón vásárolt társadalmi beágyazottságnak köszönhetően aztán persze azokon a bizonyos négy- és ötévenkénti vasárnapokon mindig jönnek a számok is szépen az Orbán-pártoknak.
És ameddig a „demokratikus ellenzék” ventiláló, bazdmegelő, kárbecslő szereplői legfeljebb mandátumokban, zongorás nappalikban kiosztott árnyékkormányi posztokban és listás helyekben látják meg a lehetőségeket, addig bennük egyre kevesebben fogják. Mármint a választók: fideszes polgármesterjelöltek egészen biztosan megkeresik majd őket azzal, hogy „akkor hova kell átutalni”. Ki tudja, talán ők is használják majd azt a szófordulatot, hogy „aranypofám”, mint „az ország egyetlen reményének” elnöke.
