Néhány napja a pártszolgálatos média (M1) fontos hírként ismertette a Századvég úgynevezett elemzését, amely a civil (vagyis magukat annak nevező) szervezetek azon törekvését leplezte le, hogy befolyást gyakoroljanak az országos politikára. Az ismert Fidesz közeli közpénztemető honlapján elérhető (nem, ez nem a reklám helye) tudományoskodó szöveg felmondja a leckét: a pártok és a civil szervezetek között az a nagy különbség, hogy utóbbiaknak nem lehet céljuk képviselőik révén részt vállalni a közhatalomból, illetve befolyásolni annak tevékenységét.
Természetesen a Századvég szerzője azért érezte aktuálisnak e gondolatokat megosztani, mert a kormányoldal az Amerikából érkezett támogatás miatt illegális kampányfinanszírozással vádolja az ellenzéket. Márki-Zay Péter volt miniszterelnök-jelölt azzal védekezik, hogy a pénz nem egyes pártokhoz, hanem az általa vezetett Mindenki Magyarországa Mozgalomhoz érkezett. A kormánypárti elemzésszerűség jól érzékeli, hogy a formális jogszerűségtől vagy az egyelőre nem bizonyított jogszerűtlenségtől függetlenül itt bizony a kampányfinanszírozás szürke zónájához érkeztünk, de eközben annyira elviszi a szerzőt a lendület, hogy talán nem is veszi észre, mekkora öngólt rúg éppen.
Ha ugyanis komolyan vesszük az alapállítást, és az államtól szervezetileg szigorúan elkülönült civil szervezeteknek nincs helyük a pártok közhatalomért vívott, a választási kampányban kicsúcsosodó küzdelmében, akkor miért nem esik szó a fideszes üzeneteket harsogó Megafonról vagy arról a Civil Összefogás Fórumról (CÖF), amely nem pártként nyíltan befolyásolja a politikai küzdelmet? Az állami csatornákon keresztül is finanszírozott szervezet nem csupán a jelenlegi kormány melletti kiállásával, hanem az ellenzék folyamatos bírálatával is igyekszik beleszólni abba, hogy ki gyakorolja, illetve ne gyakorolja a közhatalmat Magyarországon.
Az ominózus szöveg felsorol néhány példát, mikor érdemes gyanakodva tekinteni egy civil szervezetre. Például ha szóról-szóra ugyanazokkal a programelemekkel, szófordulatokkal kampányol, mint egyes politikai pártok. Érdekes ezek után a Századvég honlapján a fideszes narratívát szajkózó, dollárbaloldallal kapcsolatos kirohanásokat olvasni.
Az elemi logika szabályai szerint, a kettős mérce használatát elvetve, a fentiek alapján alapos profiltisztításra lenne szükség a kormányközeli civilszféra háza táján. A CÖF és társai esetében nem babra megy a játék, hiszen a Századvég véleménye irgalmatlanul egyértelmű: ha valamilyen politikai érdekcsoport magát civil szervezetnek álcázva próbál (párt)politikai célokat érvényesíteni, az alkotmányos rendet készül felrúgni.
Nem lennék most Csizmadia Lászlóék helyében...
