Kárpótolja a magyar állam az egykori rokkantsági nyugdíjasokat, miután az Alkotmánybíróság két évvel ezelőtt erre kötelezte. A legfőbb bírói testület döntéséből tulajdonképpen az következik, hogy az Országgyűlésnek most sok tekintetben „vissza kell csinálnia” azt, amit a rokkantsági minősítési rendszer 2011--ben elfogadott átalakításával okozott az érintetteknek.
Az Alkotmánybíróság azt mondta ki, feketén-fehéren, hogy nem vizsgálták ezeknek az embereknek a tényleges egészségügyi állapotát és élethelyzetét, csak berakták őket egy másik jogi kategóriába, ami után sokan arra ébredtek, hogy az ellátásuk csökkent, akár a felénél is kevesebbre, miközben az egészségügyi állapotuk és élethelyzetük nem változott.
Az Alkotmánybíróság nem azt mondta ki, hogy az érintetteknek alanyi jogon járna bizonyos összegű ellátás, sőt még azt sem, hogy ne lehetne átalakítani a juttatások rendszerét, vagy felülvizsgálni, hogy valóban jogosultak-e (még) az ellátásokra. Hanem tulajdonképpen azt nyilvánította ki, hogy Magyarország polgárai nem lehetnek teljesen kiszolgáltatva a jogalkotó kényének-kedvének. Többek között ezt hívjuk jogállamnak.
A magyarországi politikai kultúrából sajnos nem az következik, hogy a kormány, ha hibázott, legalább elnézést kérjen. Egy következmények nélküli országban nem ezt diktálja a politikai racionalitás. Ám még ebben a környezetben is meglepő, hogy a kormánypárt ezután azzal gyakorol gesztust a jogellenesen megrövidített emberek felé, hogy az általa vezérszónoknak kiállított Kovács Sándor országgyűlési képviselő kijelenti, hogy a kormány a nemrég benyújtott törvényjavaslattal „kipipálja” az alkotmányos mulasztást.
Éveken keresztül folytattak a hatóságok és bíróságok a fideszes többség által elfogadott törvény alapján helytelen joggyakorlatot. Sokan hosszú időn keresztül pereskedtek, mert elveszítették a megélhetésüket. Az érintettek fele Fülöp Attila államtitkár szerint azóta betöltötte a nyugdíjkorhatárt, vagyis felerészben olyanokról volt szó, akiknek tíznél kevesebb, de ötnél több éve volt hátra a nyugdíjig. Ezek az események tehát azok, amelyeket a most benyújtott javaslattal „ki lehet pipálni”
Végülis jó hír, hogy 2023-ban – feltéve, hogy tisztességes felülvizsgálati szabályokat alkotnak majd – Magyarország kárpótolja azokat a polgárait, akikkel saját Alaptörvényét és az Emberi jogok európai egyezményét sértő módon bánt. Közel tizenkét évvel később, ráadásul azután, hogy az Alkotmánybíróság döntését követően mindenfajta magyarázat és indoklás nélkül két éven keresztül még fenntartották az alkotmánysértő állapotot, mielőtt cselekedtek volna. Ez utóbbi gesztus nyilván pusztán annak bizonyítására szolgált, hogy Magyarország kifogástalanul működő jogállam, ahol az Alkotmánybíróság döntését nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni két évig. De lehet, hogy tizenkettőig is. Az végülis nem derült ki, hogy a kormány szerint mennyi időn át lehet alkotmánysértő állapotban élni, és általában véve hol húzódnak a politikai cselekvés határai, ha egyáltalán.
