Ötödik alkalommal bontott kordont a Momentum és több jel is utal rá, hogy lesz majd hatodik, hetedik alkalom is. Elvégre a párt aktivistáinak száma folyamatosan nő, és a kormányzati safe space-t hazug módon építési területnek láttató rácsokat is egyre kifinomultabb technikával helyezik függőlegesből vízszintes helyzetbe az ellenzéki politikusok és tüntetők. Teszik ezt a momentumosok azért, mert szimbólumnak gondolják a kordont. Ezzel nehéz is vitatkozni, elvégre mondvacsinált okokból húzták fel őket csak azért, hogy az újságírókat távol tartsák a döntéshozóktól. Szó se róla: az Orbán-pártok, és így a kabinet politikusai igazi mimózák, akik mindent meg is tesznek azért, hogy saját kis világukba ne türemkedjen be semmiféle zavaró elem. Jelképes az is, hogy minden keddihez hasonló akciózást követően újra és újra visszakerülnek a kordonok, azt sejtetve, hogy a regnáló, duli-fuli hatalomnak milyen fontos az, hogy zavartalan maradjon az ő iliberális buborékuk.
Ezzel csak az a baj, hogy ez a hatalom magasról tesz a szimbólumokra, a gesztusokra, ezért aztán szívesen részt is vesz ebben a csiki-csukiban. Őket más érdekli, a valóság. Ez alatt persze véletlenül sem a polgárok életminősége, az adóból fenntartott állam szolgáltatásainak színvonala értendő, hanem a nagyberuházásokból érkező iparűzési adó mennyisége, és persze a vélt geopolitikai jutalomfalatok. Ezekért a hatalom bármire képes: jöhet ide német, koreai, kipcsak, vagy kommunista; ha elég jó ajánlattal érkezik, haptákba áll neki a teljes magyar apparátus, csak elégedett legyen a kedves vendég. Az ő kedvükért még rendeletbe diktálja és bevezeti az abszolút hungarikum-gyanús a közmentes közmeghallgatás intézményét, ami tulajdonképpen nem más, mint egy közjogi kordon.
Nagyon jól jött volna akkor, amikor Debrecenben, egy fideszes fellegvárban az akkumulátorgyár építése kapcsán ordítva hazaárulózták a főispánt, vagy kényelmetlen kérdéseket tettek fel a kínai befektetőnek. Így aztán az a cívisvárosba tervezett, 400 milliárd forintból megvalósuló, újabb (!) akkumulátorgyár vélhetően úgy valósul meg, hogy semmiféle kellemetlen kérdéssel nem szembesül majd a beruházó. Mert ők a fontosak az Orbán-pártoknak, nem pedig a választók. Ők csak addig érdekesek a hatalom számára, amíg befizetik az adójukat, amiből aztán egy újabb multit támogathatnak majd. Meg persze, hogy valamicske fizetést adjanak belőle a momentumosok akciói után a kordonokat gondosan visszaépítő rendőröknek a Színház utcában.
