Hatalmas hiány keletkezett júniusban a központi költségvetésben. Minden idők második legnagyobb hiányát könyvelhették el, 785,5 milliárd forintot. Ha az előző havi deficiteket is figyelembe vesszük, akkor félévkor már 1837 milliárd forintra rúg a büdzsé hiánya, ami ötszöröse annak a 367 milliárd forintnak, amit eredetileg egész évre tervezett a kormány. Ráadásul 4 százalékos gazdasági növekedés mellett tervezték az idei költségvetést, ami a járvány okozta várható gazdasági visszaesés miatt aligha teljesül. Vagyis elég nagy bajban leszünk, ha a kormány nem fogja vissza a milliárdokban mérhető pénzszórást a felesleges dolgokra. Ha ehelyett megszorítással reagál a hiányra, akkor a terhet megint a legcsekélyebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező társadalmi rétegek nyakába fogják zúdítani.
A pénzügyesek a járvány elleni védekezés költségeivel, illetve az állam adóbevételeinek drasztikus csökkenésével magyarázzák. Valóban brutális mennyiségű pénzt költöttünk a koronavírus-járvány elleni védekezésre, csak lélegeztető gépekre elment 300 milliárd. Ráadásul állítólag az egyik légitársaságnak 7 milliárdot fizettünk, hogy hazaszállítsa a Kínában megvásárolt védőeszközöket.
Indokolt lenne egy parlamenti vizsgálóbizottságnak tételesen megvizsgálni, hogy minek köszönhető ez a rekordhiány. Tekintettel arra, hogy június végéig összesen 520 milliárd forintot költött a kormány a járványhoz kapcsolódó egészségügyi eszközbeszerzésekre, ellenőrizni kellene azt is, hogy pontosan mire és mennyit költöttünk, és miféle megfontolásból kapták a megbízást bizonyos cégek „a fürkészésre és a portyázásra”. Még egy ilyen valóban veszélyes járvány sem ok arra, hogy felelőtlenül garázdálkodjanak az adófizetők pénzével. Azokban az európai országokban, ahol a járvány idején trükkösen oldották meg egyes vezetők, vagy a menedzserek a beszerzést, magyarán drágábban vásároltak sokszor silány minőségű eszközöket, többnyire nem maradt el a számonkérés. Úgy tűnik, csak Magyarországon lehet még a járvány idején is extraprofitot bezsebelni, ráadásul kormányzati segédlettel, a hatóságok szemhunyása mellett.
Utólag az is egyre tisztábban látszik, a felhatalmazási törvény is ahhoz kellett, hogy még gördülékenyebben lehessen rendeletekkel – a tényleges országgyűlési ellenőrzést elkerülve – beavatkozni a kiszemelt magántulajdonú vállalatok irányításába, sőt akár a tulajdonviszonyaiba is. Még az sem jelentett akadályt, hogy állami irányítás alá vonjanak egy dobozokat gyártó, tőzsdén jegyzett, prosperáló céget. A vírusjárvány elleni védekezésnek ezt a válfaját Orbán Viktor kormánya fedezte fel és alkalmazta először a világon.
Mindeközben a járvánnyal szembeni védekezésben, illetve a járvány miatt munkájukat elveszítő polgárok szociális gondjának enyhítésében leggyorsabban segítséget nyújtani képes önkormányzatokat gyengítette a kormány azzal, hogy a gépjárműadó bevételeiket a központi költségvetésbe kell befizetniük, ami 34 milliárd forintos elvonást eredményez az idén.
Arról sem lehet hallgatni, higy a kormány a járvány okozta gondok enyhítése érdekében úgynevezett „versenyképesség-növelő támogatást” biztosított – csaknem 41 milliárd forint keretösszegben - a cégek egy csoportjának, miközben az állásukat elveszítő emberek Európában nálunk részesülnek a legrövidebb ideig, mindössze három hónapig munkanélküli segélyben. Ezt kellenet legalább hat hónapra megemelni a járványveszélyre tekintettel. Ha ennek finanszírozására nincs pénz a költségvetésben, akkor teljesen érthetetlen, hogy milyen megfontolásból támogatják még mindig például a nagycsaládosok személygépkocsi-beszerzését. Nyilvánvaló, hogy nem a legszegényebb sokgyerekes családok tudják ezt a fajta állami támogatást igénybe venni. Az idei év első félévében erre 24,6 milliárd forintot fordítottunk a közös kalapból, miközben százezreknek jelent gondot, hogy a hónap végén is jusson kenyér az asztalra.
Ha az Orbán-kormány felelőtlen gazdálkodása miatt megszorításra lesz szükség, ezek a szűkölködő családok húzzák majd megint a rövidebbet, nekik lesz még nehezebb a megélhetés.
