Hat jelölt mérkőzhet meg egymással pénteken Irán elnöki címéért, miután a 12 tagú Őrök Tanácsa úgy döntött, hogy kirostálja azokat a politikusokat, akik valamilyen okból nem feleltek meg az iszlám köztársaság által támasztott elvárásoknak. A kiválasztás ráadásul egészen sajátosra sikeredett: az esélyesek között csak keményvonalas politikusok találhatók, ami cseppet sem tűnik véletlennek.
Habár a közvélemény-kutatók az utóbbi hetekben kísérletet tettek arra, hogy előre vetítsék, ki nyerheti meg az elnökválasztást, ezúttal igen nehéz dolguk volt, mivel három jelöltnek is komoly esélye van az elnöki címre. A 62 esztendős Mohammad Bager Galibaf például szoros kapcsolatot ápol a Forradalmi Gárdával, és amikor Ali Hámenei ajatollah, vagyis az ország tényleges irányítója beszédet mondott az ideális jelöltről, gyakorlatilag ugyanazokat a tulajdonságokat említette, amivel Galibaf is kampányolt. Ám Teherán egykori polgármesterével több probléma is akad, ami megnehezítheti a helyzetét. A politikus – akkor még tábornokként – 1999-ben részese volt az egyetemi hallgatók elleni erőszakos fellépésnek, sőt később rendőrfőnökként állítólag ő rendelte el, hogy éleslőszert vessenek be a diákok ellen. Galibaf már korábban is pályázott az elnöki címre, legutóbb 2017-ben. Akkor visszalépett a 2021-ben győztes Ebrahim Raiszi javára, aki májusban hunyt el egy helikopter-balesetben, ezért tartanak most elnökválasztást.
Ugyancsak az esélyesek között van Szaíd Dzsalili, akinek a nevét onnan ismerheti a világ, hogy ő volt egykor Irán nukleáris főtárgyalója. A politikus 2013-ban már próbálkozott az indulással, 2021-ben szintén jelöltette magát, de akkor visszalépett a keményvonalas Raiszi javára, amiből nem nehéz kitalálni, hol helyezkedik el a mérsékelt-keményvonalas tengelyen.
A három esélyes közül Maszud Pezeskián számít a leginkább reformpárti jelöltnek, az azeri származású indulót komoly támogatásra számíthat az ország északi részén. Pezeskián igazi vonzereje azonban inkább abban rejlik, hogy többször is hangsúlyozta a különböző politikai csoportok egységét, ami nagyon fontos lenne a rendszer céljainak elérése érdekében. A civilben szívsebész Pezeskián ígéretet tett arra, hogy megválasztása esetén újra kinevezi Mohamed Dzsavád Zaríf volt iráni külügyminisztert, aki Hasszán Róháni elnök idején ült a bársonyszékben. Az ő minisztersége idején hozták tető alá az iráni atomalkut, így a politikusra reformpártiként tekintenek a hazájában. Az persze már más kérdés, hogy Pezeskián mennyire számít egyáltalán reformpártinak, hiszen az iráni vezetés az ő indulását is jóváhagyta. Sokak szerint a politikus indulását pusztán azért engedte az Őrök Tanácsa, hogy ezzel is növeljék a választási részvételt. 2021-ben ugyanis a szavazásra jogosult irániaknak mindössze a 48,5 százaléka járult az urnákhoz, ami felvethette a legitimitás kérdését is.
A jelöltek között találják pénteken az iráni szavazók Alireza Zakani teheráni polgármestert, Musztafa Purmohammadi volt belügyminisztert, illetve Amirhosszein Hasemi jelenlegi alelnököt is, őket viszont nem tartják esélyesnek a közvélemény-kutatók.
A mostani választások igazi jelentőségét az adja, hogy Ali Hámenei idén töltötte be a 85. életévét, így az utódlás kérdése aktuálissá vált (korábban éppen a tragikus körülmények közt elhunyt Raiszit tartották számon az ajatollah lehetséges utódjaként). Vagyis az ajatollah esetleges halála esetén egyáltalán nem mindegy, hogy ki ül majd az elnöki székben, és kinek lesz a legnagyobb befolyása az ország jövőjére. Az elemzők szerint Hámenei nem bízott semmit sem a véletlenre, vagyis hogy olyan jelölt nem győzhet, aki végül a reformok irányába tolná az országot. Így a mostani választások fő kérdése sokkal inkább az, hogy ki fogja képviselni elnökként az iszlám köztársaság keményvonalas politikáját.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/26. számában jelent meg június 28-án.
