Kifejezetten pozitív várakozásaim voltak a Twitter tulajdonosváltását illetően. Elon Musk milliárdos hóbortjait, hisztijeit természetesen jogosan kritizálhatjuk – emlékszünk még a barlangmentős esetre? –, de libertárius nézeteivel akár azonosulhatunk is. Legalábbis, ha úgy gondoljuk, hogy a szólásszabadságot nem a politikai korrektség aktuális túlkapásai alapján érdemes korlátozni.
Vannak persze, akik nem így látják. A 444-blog Mehr Licht szerzője attól tartott például, hogy a tulajdonosváltás nyomán a Twitter visszatérhet a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz. Sokan vagyunk viszont, akik számára ez éppen hogy örömteli lenne, szemben az azóta tapasztalt algoritmus-alapú letiltogatásokkal, melyek adott esetben a Facebookon még egy pártelnök nevének leírását sem engedik. A Twitteren sem jobb a helyzet.
Nem kell Donald Trumpig szaladnunk, a volt elnök letiltását vehetjük akár különálló esetnek is. Az viszont tény, hogy tőle függetlenül is sokakat tiltott a Twitter az elmúlt években politikai alapon, bizonyos nempíszí posztok alapján. Ilyen volt például a Babylon Bee nevű szatirikus oldal. Musk szólásszabadságügyi felhorgadása tehát helyeselhető. A tulajdonosváltás utáni aggodalom pedig, hogy most majd a Twitter lesz a gyűlölet melegágya, nevetséges.
Csak hogy nem szemlélhetjük feltétlen örömmel azt sem, amit Musk a felvásárlás óta művel. Jogos ugyanis a vele szembeni kritika, miszerint önkényeskedő hadúrként vezetné az oldalt, random Twitter-szavazásokkal döntve például letiltásokról és azok feloldásáról. Legutóbb épp azt szavaztatta meg, hogy maradjon-e a Twitter élén – úgy tűnik, számára nem pozitív kimenetellel. Előtte arra kérdezett rá, hogy mikor oldják fel az ismert újságírók tiltását – azonnal vagy hét nappal később? Ezt mégis mennyire lehet komolyan venni? Ezek után nevetséges azzal is érvelni, hogy valóban súlyosan sértették a jogait, amikor közzétették – nyilvánosan elérhető források alapján – a gépe koordinátáit. Persze, szintén abszurd, amikor az EU biztosa, Vera Jourová fenyegetőzik erre szankciókkal. Mi köze az EU-nak ahhoz, hogy egy amerikai oldal amerikai újságírókat tilt le?
Aztán nevetséges az is, hogy mostantól tiltanák a saját Facebook-oldalak hirdetését, mondván, ez a konkurencia promóciója. Musk az utóbbival is az ellene harcot indító progresszív elittel harcolna. Pedig az ígéret a szólásszabadság erősítéséről szólt, nem egy új kultúrharcról. A Twitternek, ahogy más közösségi oldalaknak is, a szólásszabadság értékére vigyázó platformoknak kellene lenniük, nem pedig milliárdosok játékszerének.
