Tanulságos olvasni a Twitter felvásárlására érkezett reakciókat. Főleg, hogy nem ez az első jelentősebb változás a közösségi oldal vezetőségében. Tavaly novemberben távozott például hosszú idő után Jack Dorsey vezérigazgató, helyére pedig Parag Agrawal érkezett. Sok jót nem ígért a váltás, Agrawal láthatóan még inkább hitt a politikailag inkorrekt posztok, illetve a hasonlókat közzétevő személyek algoritmus-alapú üldözésében, ami az elmúlt években a nagy közösségi oldalak egyik fő problémájává vált.
Mi ezt elsősorban a Facebookon tapasztalhatjuk, minthogy Magyarországon a Twittert csak egy szűkebb réteg használja. És ők sem azok táborából kerülnek ki, akik üdvözölték most Elon Musk tulajdonszerzését. Varga Judit igazságügy-miniszter vagy Toroczkai László Mi Hazánk-elnök örülhetnek ugyan a fejleményeknek, de attól még a fideszes és mihazánkos szavazók ezután is a Facebookon lesznek elérhetőek. Szimbólumértékű számukra mégis a változás, hiszen a nagy techvállalatok cenzúrázási gyakorlatát sokat kritizálták az utóbbi időkben. Amiben annak ellenére igazuk lehetett, hogy sajtó- és szólásszabadság terén a Fideszt is bőven van miért bírálni, a Mi Hazánk egyes elképzelései pedig erősen szabadságellenesek, tekintélyelvűek és rendpártiak. Hogy mást ne mondjunk: bár Elon Musk is kritizálja a woke-nak nevezett progresszív nyugati ideológiát, attól még nem lelkesedne a magyar szélsőjobboldal folyamatos Pride-fixáltságáért. Jól látszik ugyanis, hogy a melegjogi szervezőkön, illetve támogató résztvevőkön túl az egykori jobbikos, később mihazánkos hívek a leglelkesebbek a Pride-rendezvények idején.
Az is tény, hogy ha Novák Elődék mondjuk közzétesznek egy felhívást ellentüntetésre, gyakorlati értelemben a melegfelvonulás megzavarására, az problémás lehet bármilyen felületen. Ha meghirdetnek egy vonulást valamelyik kis faluba azzal a felkiáltással, hogy „nem leszünk cigányország”, az bőven maga után vonhat erőszakos cselekményeket. Mindez viszont nem jelenti azt, hogy a hasonló üzeneteken túl minden posztjukat tiltani, a közösségi médiás oldalakat törölni kellene. (Ahogy az a Facebook esetében például történt.) Aki valóban a szólásszabadság pártján áll, az hiába nem ért egyet mondjuk a Mi Hazánk politikájával, nem helyeselheti az ilyesmit.
Ugyanez vonatkozik Donald Trumpra, akit a Twitterről tiltottak le „örökre”. Eleve, mi az, hogy örökre? Ostromközeli események idején belefér, hogy Trump felhívását, miszerint a hívek menjenek a Capitoliumhoz, ne engedjék ki. Az örökös tiltás már nem. Közben tiltották már a Babylon Bee nevű szórakoztató jobboldali szatíraoldalhoz kötődő fiókokat is. Mi másért: politikai-ideológiai okokból. Jelen esetben azért, mert az algoritmuscenzorok szerint nem megfelelően viccelődtek a transzneműséget illetően.
A Facebook is már ott tart, hogy elég csak címbe emelnünk Toroczkai László nevét, rögtön tilthatják, ezzel veszélybe sodorva a hírportálokat is. (Ez odáig jutott, hogy a Mi Hazánk is úgy hirdette rendszeresen az eseményeit: „felszólal még a Mi Hazánk kormányfőjelöltje.”) Máskor évekre visszamenőleg törölnek posztokat egy-egy nem megfelelő fogalomért. Hiába épp a melegellenesség ellen szólunk, veszélyes lehet így is a „buzizás” szó használata. És így tovább.
Musk a hasonló tendenciákra hivatkozva döntött úgy, hogy megveszi a Twittert. Annál szomorúbb, hogy sokan, leginkább nyugaton, de már idehaza is, bár liberálisnak nevezik magukat, mégis egyre szűkebb határok között képzelik el a szólásszabadságot. Muskot pedig most azért támadják, mert szerintük igenis tiltani kellene a nekik nem tetsző, jellemzően jobboldali tartalmakat. Pedig sosem a véleménynyilvánítási szabadság kiterjesztése vezetett el diktatúrákhoz, hanem épphogy annak korlátozása. Nem kellene félni végre a véleményektől, bármennyire is nem értünk épp velük egyet. Épp ezért ha Musk akvizíciója valóban hozzájárul akár kis mértékben is a szabadság erősödéséhez, azt csak üdvözölni tudom.
