A Fertő tó mellé tervezett hírhedt állami szállodaberuházás már így is évek óta borzolja a helyi lakosság és a szélesebb közvélemény idegeit. A jelentős forgalomnövekedéssel és környezetterheléssel járó projektet végül elengedte a kormányzat, az csak addig jutott, hogy a „természet zavaró jelenlétét” megszüntették az építési területen, miután statáriális módszerekkel ledózerolták a korábban ott álló cölöpházakat. Az építkezés hosszú időre kizárta a környékbeli strandolókat a tópartról, ami szintén nem tette népszerűvé beruházást. És hiába, hogy végül leállították a sokak által ellenzett projektet, a strandot és a partot egyelőre nem kapták vissza a helyiek.
Mindez már önmagában sem rokonszenves – akárcsak a Balaton-környéki, nagy felháborodást kiváltó építkezések, ezek a lépések is azt üzenik, hogy a tó nem közkincs, a megközelítése kiváltság.
Ezt a hozzáállást sikerült tökéletesítenie a hétvégén annak a biztonsági őrnek, aki gyakorlatilag igazoltatni akarta, majd gázpisztollyal ijesztette volna el azokat a horgászokat, akik hazafelé tartottak egy csatornán, amely egyáltalán nem tartozott az általuk őrzött építési területhez. Az őrök mégis erre hivatkoztak. A lövöldöző megsértette gáz- és riasztófegyver használatára vonatkozó szabályokat is, a rendőrség – akit a horgászok talpraesetten kihívtak – közigazgatási eljárást indított.
Sok oka lehet persze annak, hogy az őrök ilyen túlkapásra ragadtatták magukat, lehettek akár ittasak is – erről végülis nem szól a rendőrségi közlemény. De az ilyen magatartáshoz valószínűleg eleve szükség van arra a tudatállapotra is, amelyben az ember elhiszi, hogy a tó partján „gazdái” az urak, és ott holmi szedett-vedett polgár is legfeljebb az ő engedélyükkel ladikolhat, ameddig a szem ellát, de talán még azon túl is.
Egy civilizált polgári társadalom egyik legfontosabb játékszabálya ennek az ellenkezője lenne: éppen az, hogy a privilégiumokkal – legyen az gázpisztoly vagy képviselői igazolvány – óvatosan kell élni. Úgy, hogy ne éljük fel évtizedekre előre a közbizalmat, amelyre a jövőben szükségünk lehet még.
