Ha a jogállamiságról van szó, a kormány nem rest azzal érvelni, hogy Magyarországon továbbra is kifogástalanul érvényesülnek a jogállami garanciák.
A népszavazások ügye mégis azt mutatja, hogy a kormány döntései bármelyik tetszőleges nyári hétköznapon képesek alapjaiban megingatni ezt az érvelést.
A kormány július 21-én rendeletben engedélyezte az országos népszavazások megtartását, amint ez a nemváltásról szóló népszavazás miatt szükségessé vált. A helyi népszavazások tilalmát viszont elmulasztotta felfüggeszteni, azok a veszélyhelyzet miatt, tehát járványügyi okból nem rendezhetőek meg. Vagyis az országos népszavazás kezdeményezésének és az aláírásgyűjtésnek elméletileg kisebb járványügyi veszélyt kellene rejtenie, mint a helyi népszavazásnak, amit lehetetlen lenne megindokolni. A jogállamiság viszont éppen arról szólna, hogy a hatalom gyakorlásának vannak jogi korlátai. Ebben az esetben az, hogy a veszélyhelyzetben hozott intézkedéseknek járványügyi szempontból indokolhatónak kell lenniük.
Mégis, mintha a kormány természetesnek tartaná, hogy a veszélyhelyzeti felhatalmazásával élve járványügyi szempontból megindokolhatatlan döntéseket hoz, ha ez politikai szempontból érdekében áll. Márpedig a tervezett és folyamatban lévő helyi népszavazások – a tatai szállodaberuházásról és a Fudan Egyetem fővárosi campusáról – nem szolgálják a Fidesz érdekét.
A másik lehetőség, hogy a kormány pusztán nem figyelt fel az ellentmondásra. Ebben az esetben viszont okkal feltételezhető, hogy még csak mérlegre sem tette a döntés során a járványügyi szempontot – amely a veszélyhelyzeti felhatalmazásának alapja és korlátja – hiszen akkor észlelnie kellett volna a kettős mércét.
Ezek után teljesen más megvilágításba kerül Varga Judit igazságügyi miniszternek a Pegasus-ügy kapcsán tett állítása, miszerint Magyarországon a titkosszolgálatok működése független a politikától. Egy olyan kormány minisztereként állította ezt, amelyet szembetűnően nem foglalkoztat, hogy a felhatalmazása meddig terjed.
Mi oka lenne az ellenzéknek és a nyilvánosságnak abban bízni, hogy a titkos információgyűjtések során másképpen jártak el, mint a népszavazások esetén, tehát semmiképpen sem jogsértően, felületesen, vagy netán a Fidesz politikai érdekétől vezérelve? Főleg, hogy a titkos információgyűjtéshez fajsúlyosabb politikai érdek is fűződhet, mint a helyi népszavazások megakasztásához. Persze az sem lenne kívánatos, ha az ellenzék ellenőrzési jogköreit politikai haszonszerzésre használná ellenőrzés helyett. A hatalom viszont továbbra is a kormánynál van. Neki van módja arra, hogy az államapparátus adta lehetőségekkel pártérdekek mentén visszaéljen, nem az ellenzéknek. És ő az, aki az elmúlt években számtalan esetben állította az állam elméletileg semleges intézményeit nyíltan saját politikai céljai szolgálatába.
A Pegasus-ügy után egy olyan kormány kért – az ellenzék és a sajtó keltette politikai hisztériára hivatkozva kérdések és válaszok nélkül – bizalmat, amely számtalanszor adta tanújelét, hogy a jogállami korlátokat addig ismeri el, ameddig azok politikai törekvéseit érdemben nem akadályozzák. Meglehet, hogy a hisztéria még enyhébb reakció is, mint ami egy ilyen helyzetben indokolt lenne.
